Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 7 olvasói szavazat alapján történt.
Fallen Guidon
Bár Lee 1865 áprilisában Appomattox Court House-ban megadta magát, egyes konföderációsok nem voltak hajlandók feladni az ügyüket. A Fallen Guidon, amelyet eredetileg 1962-ben a Jack Rittenhouse's Stagecoach Press adott ki, egy ilyen csoport megragadó története, akik a megadás helyett bátran úgy döntöttek, hogy a lovassági zászlójukat vagy guidonjukat dél felé követve átültetik imperialista elképzeléseiket Mexikó háborgó földjére. A Mississippin túli polgárháború e kevéssé ismert epizódját a néhai Edwin Adams Davis, a déli és polgárháborús történelem elismert tudósa írta meg népszerű történeti műként.
Jo Shelby tábornok vezette a Missouri lovashadosztályt a Westportnál, Mine Creeknél, Newtonia-nál és másutt vívott csatákban. Shelby emberei mind újoncok voltak, nem pedig behívottak, hevesen hűségesek, és olyan mértékben követték a lovagiassági kódexet, ami még a régi délen is szokatlan volt. Miközben arra készültek, hogy Little Rocknál a szövetségiek ellen vonuljanak, értesültek Lee kapitulációjáról. A texasi Marshallban tartott gyűlésen Shelby bejelentette: "Együtt fogunk állni, megtartjuk szervezetünket, fegyverzetünket, fegyelmünket, az elnyomás elleni gyűlöletünket... hogy ez a Missouri lovashadosztály inkább a száműzetést választja a behódolás helyett - a halált a gyalázat helyett.". Miután hallotta, hogy az amerikai kormány azt akarja, hogy Maximilian Habsburg császár távozzon Mexikóból, és hogy Lincolnnak tetszett az ötlet, hogy a volt szövetségesek egyesítsék erőiket Benito Juarezzel, hogy kiszorítsák Maximiliant és francia katonai erőit, Shelby megalkotta tervét. Shelby úgy vélte, megtalálta a módját annak, hogy megmentse a becsületüket, és egyúttal kiterjessze elveszett déli birodalmukat egy új földre, ahol bizonyára gazdagság és dicsőség várta őket.
Shelby és emberei végigvonultak Texason, megálltak Corsicana, Tyler, Waxahachie, Waco, Austin, Houston és San Antonio településeken, hadiállapotot hirdettek, és erőszakkal elfojtották a helyi fosztogatásokat és zavargásokat, ahol csak találtak. A Rio Grandénál, egy gyászos megemlékezés keretében a zavaros vízbe temették a konföderációs harci zászlót, mielőtt Mexikóba indultak volna. Shelby emberei azonban nem akarták támogatni Benito Juarez liberális gerilláit. Magukat imperialistaként azonosítva dicsőségesen akartak harcolni Maximilian császárért. A helyi juaristák és az elszigetelt gerillák és banditák elleni kiélezett harcokban Piedras Negrastól Mexikóvárosig ontották a vért, és még egy haciendán bebörtönzött nő lovagias és véres megmentésére is vállalkoztak. Mexikóvárosba érve Shelby vasdandárja rájött, hogy hiábavaló volt a menetelése, és egy keserédes utolsó értékelésben Shelby elbúcsúzott.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)