Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 11 olvasói szavazat alapján történt.
Naming Our Sins: How Recognizing the Seven Deadly Vices Can Renew the Sacrament of Reconciliation
Mi kellene ahhoz, hogy megújuljon a képességünk, hogy értelmesen és helyénvaló módon megnevezzük bűneinket? A bűnök megnevezése különösen fontos feladat a katolikus erkölcsteológia számára, de gyakran visszaesik a szabályok egyszerű megsértésének paradigmájába. Bár a törvények és a parancsolatok alapvető fontosságúak, a II. vatikáni zsinat egyetemes felhívása a szentségre és az erényetika újjáélesztése továbblépést igényel. Ugyanakkor részben azért, mert az erkölcsteológusok ma általában laikusok, nem pedig papok, a bűnök megvallásának hangsúlya csökkent. Az olyan kortárs kérdések, mint a szegénység, a rasszizmus és az abortusz általában valamilyen módon kapcsolódnak a bűnnel kapcsolatos kérdésekhez, de elszakadnak attól a gondolattól, hogy a bűnbánat szentségében konkrét bűnöket nevezzünk meg. A laikus erkölcsteológusok úgy vetik fel ezeket a kérdéseket, hogy világossá váljanak a plébániai társadalmi igazságossági bizottságra (vagy a szavazófülkére) vonatkozó következményeik, de nem a bűnöknek a kiengesztelődés szentségében való megnevezésére vonatkozó következményeik. A Bűneink megnevezése azt javasolja, hogy állítsuk helyre ezt a kapcsolatot: vissza kell állítani az erkölcsteológus feladatát, hogy segítsen az embereknek megnevezni az egyéni bűnöket, bár a II. vatikáni zsinat előtti uralkodó felfogástól eltérő módon.
Ebben a kötetben a szerkesztők, Jana Bennett és David Cloutier összegyűjtik az erkölcsteológusok jelenlegi generációjának legjobbjait, hogy a vétkek klasszikus hagyományáról elmélkedjenek. A bűn keresztény értelmezésében alapvető fontosságú, hogy felismerjük: (a) a sérelmekért legalábbis bizonyos felelősséget viselünk, és (b) Isten azt akarja, hogy részt vegyünk a gyógyulás és a megtérés folyamatában. Sem maga a bűn, sem a gyógyulás nem jön egyszerűen máshonnan.
A bűnök megnevezésének feladata érett, növekvő tanítványokként vesz igénybe bennünket.
Minden fejezet egy másik klasszikus bűnnel foglalkozik, leírja a bűnt, feltárja annak dimenzióit a mai tapasztalatban, és az olvasót a bűnből fakadó konkrét bűnök megnevezése felé tereli. A katolikus papoktól származó záró fejezetek a bűnbánat szentségének két alapvető dimenzióját vizsgálják: a liturgikus és a közösségi., egy korábbi kiadás vagy kötet áttekintése.