Burn the Ice: The American Culinary Revolution and Its End

Olvasói vélemények

A Kevin Alexander által írt Burn the Ice az amerikai étkezési kultúra fejlődésének lenyűgöző feltárása, amely tele van szellemes történetmeséléssel és az éttermi iparba való betekintéssel. Széles közönséghez szól, az ételek szerelmeseitől az alkalmi olvasókig, és gazdag elbeszélést nyújt, amely az egyes történeteket szélesebb kulturális témákhoz kapcsolja. A könyv jól megalapozott, és egyedülálló perspektívát nyújt a kulináris tájképre.

⬤ Magával ragadó írói stílus
⬤ jól kutatott és informatív
⬤ változatos történeteket tartalmaz a séfekről és a főzés fejlődéséről
⬤ egyaránt szól a gasztronómia iránt érdeklődőkhöz és a nem gasztronómia iránt érdeklődőkhöz
⬤ éleslátó összefüggések az amerikai kultúrával
⬤ szórakoztató és humoros elbeszélések.

⬤ Hiányzik az amerikai kulináris forradalom fenntarthatóságának mélyreható elemzése
⬤ talán túlságosan is az egyes személyiségekre koncentrál, nem pedig az általánosabb trendekre
⬤ néhány olvasó unalmasnak találta a túlzott életrajzok miatt
⬤ átfogóbb következtetéseket várt az éttermi ipar jövőjéről.

(46 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

"Inspiráló" - Danny Meyer, vezérigazgató, Union Square Hospitality Group.

A Shake Shack alapítója.

És a Setting the Table című könyv szerzője

Kevin Alexander, a James Beard-díjas gasztronómiai újságíró az amerikai éttermi élet egy felemelő aranykorát követi nyomon - egy új utószóval, amely a koronavírus világjárvány éttermi iparra gyakorolt pusztító következményeivel foglalkozik.

Az elmúlt évtizedben Kevin Alexander azt látta, hogy az amerikai étkeztetés a feje tetejére állt. 2006-tól kezdődően az ételek világa átalakult, amikor az amerikai kulináris kreativitás bevett kapuőrei New York Cityben és a Bay Area-ban kénytelenek voltak megküzdeni az oregoni Portlanddel. Az új, korlátok nélküli, laza fine dining stílusa mintául szolgált más városok számára, és egy kulináris forradalom söpört végig Amerikán. Oklahoma Cityben hagyományos ramenboltok nyíltak. Boise-ban megjelentek a kézműves koktélbárok. Omahában megjelentek a poke-tálak. Egész városrészek, mint például a brooklyni Williamsburg, és olyan városok, mint Austin, hirtelen felismerhetetlenné váltak a hosszú távú lakosok számára, és nevük az úgynevezett hipszter mozgalom rövidítésévé vált. Ezzel egy időben új médiavállalatok, például az Eater és a Serious Eats indultak, hogy krónikázzák és kiszolgálják ezt a fejlődő szcénát, és a kezdő sztárséfeket igazi hírességekké változtatták. Az olyan feltörekvő kulináris televíziós műsorvezetők, mint Anthony Bourdain, arra ösztönöztek egy generációt, hogy az ételt a különböző kultúrák szemszögéből szemlélje. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha az evés és ivás dicsőséges belle epoque-ját élnénk Amerikában. Aztán vége lett.

A történet elmeséléséhez Alexander számos kulcsfontosságú séf, csapos és aktivista, valamint olyan éttermek és városrészek megpróbáltatásait és diadalát járja végig, akiknek a szerencséjét ez a valóságos aranyláz hozta meg - köztük Gabriel Ruckert, a 2006-os portlandi éttermi szcéna egyik megteremtőjét.

Tom Colicchio a Gramercy Tavern és a Top Chef hírnevét.

Valamint olyan nagy hatású személyiségek, mint Andr Prince Jeffries a nashville-i Prince's Hot Chicken Shackből.

És Rodney Scott, a karolinai barbecue grillmester.

Ritka energiával ír, és egy jellegzetesen amerikai történetet mesél el, amely egyszerre időtlen és korszerű, a féktelen kreativitásról és a mohó ambícióról. A "jeget elégetni" azt jelenti, hogy az éjszaka végén megolvasztani azt, ami a konyha jéggépében maradt. Vagy a bárban a jég megolvasztását, ha valaki összetört egy poharat a kútban. Ez egyszerre vég és kezdet. Ez az amerikaiak étkezési és ivási szokásainak forradalmának első kézből származó története.