Olvasói vélemények
Összegzés:Deirdre McCloskey könyve a társadalmi értékek történelmi átalakulását tárgyalja, amely a nagy gazdagodáshoz és a polgári kultúra felemelkedéséhez vezetett, hangsúlyozva, hogy a globális gazdagság 1800 óta bekövetkezett növekedése inkább a kereskedelemhez és az innovációhoz való hozzáállás kulturális változásából ered, mint pusztán a hagyományos gazdasági elméletekből, mint a kapitalizmus, a szocializmus vagy a technológiai fejlődés.
Előnyök:A könyv jól kutatott és széles körű, átfogó elemzést nyújt a gazdaságtörténetről, a kultúráról és a társadalmi értékek fejlődéséről. McCloskey írása magával ragadó, és egyedülálló betekintést nyújt abba, hogy a munka méltósága és az innováció hogyan alakította a modern világot. Kihívja az olvasókat, hogy újragondolják a gazdagság és a jólét forrásait, kiemelve az eszmék és az etika fontosságát.
Hátrányok:Az írásmód sűrű és szövevényes lehet, hosszú mondatokkal és terjedelmes zárójeles kitérőkkel, amelyek egyes olvasókat elriaszthatnak. Vannak kritikák a könyv hosszával és ismétlődésével kapcsolatban, valamint a tömegtermelés és az intézményi tényezők gazdasági növekedésben betöltött szerepének tárgyalása során a mélység érzékelhető hiányával kapcsolatban. Egyes kritikusok McCloskey érveit túlságosan optimistának és elegendő empirikus bizonyítékot nélkülözőnek is tartották.
(50 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Bourgeois Equality: How Ideas, Not Capital or Institutions, Enriched the World
Könyv tartalma:
Kétségtelen, hogy a legtöbb ember ma jobb helyzetben van, mint elődei. Deirdre McCloskey közgazdász és történész megdöbbentően így érvel a polgárság sokszor elhallgatott erényeit ünneplő trilógiájának befejező kötetében. McCloskey szerint az emberiség legszegényebbjei hamarosan csatlakoznak Japán, Svédország és Botswana összehasonlítható gazdagságához.
Miért? A legtöbb közgazdász - Adam Smith-től és Karl Marxtól Thomas Pikettyig - azt állítja, hogy az 1800 óta tartó nagy gazdagodás a felhalmozott tőkéből származik. McCloskey nem ért egyet, méghozzá hevesen. „Gazdagságunk” - érvel - »nem tégla téglára, bankszámla egyenlegre, hanem ötletre ötletre halmozással jött létre«. A tőke szükséges volt, de az oxigén jelenléte is. Nem az anyag, hanem az eszmék hajtották a „kereskedelemben kipróbált javulást”. Az intézmények sem voltak a mozgatórugók. A Világbank ortodoxiája, miszerint „adjunk hozzá intézményeket és keverjük”, nem működik, és nem is működött. McCloskey erőteljes érveket sorakoztat fel az eszmék kezdeményező szerepe mellett - természetesen az elektromos motorok és a szabad választások eszméi mellett, de még mélyebben az egyszerű emberek egyenlő szabadságának és méltóságának bizarr és liberális eszméi mellett. A liberalizmus az északnyugat-európai teológiai és politikai forradalmakból eredt, a jobbítás és annak gyakorlói iránti egyedülálló tiszteletet eredményezve, és felborítva az ősi hierarchiákat. A közembereket bátorították, hogy próbálkozzanak, a burzsoázia pedig felvette a polgári alkut, és mindannyian gazdagodtunk.
Kevés közgazdász vagy történész ír úgy, mint McCloskey - páratlan a képessége, hogy a gazdaságtörténeti tényeket egy regény vagy egy vezető jogeset sürgető erejével ruházza fel. A modern közgazdaságtant és a modern gazdaságtörténetet lendülettel és világossággal foglalja össze, mégis eljut az igazán nagy tudományos következtetésekig. Nem az anyagot, hanem az eszméket. A nagy könyvek nem léteznek ambiciózusabbak és magával ragadóbbak, mint a burzsoá egyenlőség.
