Bütyökderbi: Az 1928-as lábverseny Amerikán át

Olvasói vélemények

Charles B. Kastner „The Bunion Derby” című könyve jól megalapozott és lebilincselő elbeszélés egy 1928-ban San Franciscóból New Yorkba tartó történelmi futóversenyről. A könyv a verseny történetét ötvözi az 1920-as évek Amerikájának kulturális betekintéssel, bemutatva a résztvevők elszántságát és küzdelmét. Bár a részletes írásmód és az inspiráló témák miatt dicsérik, néhány olvasó kissé száraznak vagy kihívásnak találta a könyv követését a szereplők nagy száma miatt.

⬤ Aprólékosan kutatott
⬤ lebilincselő történetmesélés
⬤ inspiráló beszámolók a kitartásról
⬤ jól megírt
⬤ történelmi kontextust kínál
⬤ a futók és a történelem iránt érdeklődők számára egyaránt vonzó
⬤ archív fényképek bőséges felhasználása
⬤ megragadja az 1920-as évek Amerikájának lényegét.

⬤ Kissé száraz elbeszélés
⬤ nehéz nyomon követni a számos futót
⬤ elsősorban egy szűk közönségnek szólhat
⬤ néha egyhangú a téma.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Bunion Derby: The 1928 Footrace Across America

Könyv tartalma:

1928. március 4-én a kaliforniai Los Angelesben 199 férfi állt rajthoz, hogy részt vegyen a New York Citybe vezető 3400 mérföldes transzkontinentális gyalogosversenyen. A Bütyök Derby, ahogy a sajtó nevezte az eseményt, Charles C. Pyle sportpromóter ötlete volt. 25 000 dolláros fődíjat ígért, és azt állította, hogy a verseny megörökíti a 66-os amerikai főútvonalat, a 2 400 mérföldes, többnyire burkolatlan utat, amely Los Angelestől Chicagóig hegyeken, sivatagokon, sárban és homokviharokban tette ki a futókat.

A futók az amerikai élet minden rétegét képviselték a bevándorlóktól a milliomosokig, és Pyle reklámcélokból nemzetközi sztársportolókat is bevont a versenybe. A férfiak nyolcvannégy napon át vettek részt ebben a részben futóversenyen, részben hollywoodi produkcióban, amelybe egy roadshow-t is beépítettek, amelyben a futballlegenda Red Grange szerepelt, valamint élelmiszer-koncessziókat, vaudeville-számokat, kísérőműsorokat, egy hordozható rádióállomást és a világ legnagyobb kávéfőzőjét, amelyet a Maxwell House szponzorált, és amely naponta kilencven gallon kávét szolgált fel.

A jobb jövő reményétől és a hírnév, a szerencse és a dicsőség álmaitól vezérelve a bunioneerek kimerítő és kimerítő útra indultak, amely a fizikai és pszichológiai állóképességüket a végsőkig próbára tette, miközben Pyle azért küzdött, hogy az országot átszelő road show-ját a felszínen tartsa.

"A dicsőségért való vad kapaszkodásban egy sor senki látta meg a reményt a porban: feketék, akik elmenekültek a régi Dél szegénységéből és terrorjából; első generációs bevándorlók, akiknek az anyanyelvük sűrű volt az ajkukon; középnyugati farmerfiúk bőrbarna barnával. Ezek az emberek voltak az "árnyékfutók", a hírnév, vagyon vagy szponzorok nélküli férfiak, akik Los Angelesbe jöttek, hogy szembeszálljanak a világ legnagyobb futóival és versenyzőivel. Ez a múltbeli olimpiai bajnokok és profi versenyzők félelmetes mezőnye volt, amelynek el kellett volna tántorítania az épeszű embereket attól a gondolattól, hogy megnyerhetnek egy New Yorkba tartó transzkontinentális versenyt. Ők mégis eljöttek, semmibe véve az esélyeket. Charley Pyle felajánlotta, hogy ingyen ételt és szállást biztosít bárkinek, aki vállalja a kihívást, így a verseny a korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkező emberek számára is nyitottá vált. Egyesek számára ez egy kiáltás volt a már nem fiatal férfiak pszichéjéből, akik egy utolsó kapaszkodót kerestek a nagysághoz, vagy egy felhívás a lehetetlenre. Ez a harmincas éveik végén járó férfiakat kirángatta a munkásállásokból és családokból." - az Előszóból.