Bygone Days: O'tkan Kunlar

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik a neves üzbég regény angol fordításának kivételes minőségét, megjegyezve, hogy képes áthidalni a kulturális és nyelvi szakadékokat, és egyúttal mélyreható történelmi és etnográfiai kontextust nyújt. Az elbeszélést mélysége, érzelmi visszhangja és a 19. századi üzbég társadalom szemléletes ábrázolása miatt értékelik. Míg maga a fordítás nagy dicséretet kap, egyes kritikák a lábjegyzetek hozzáférhetőségére összpontosítanak a digitális formátumban.

⬤ Mesteri és átgondolt fordítás, amely megragadja az eredeti szöveg lényegét.
⬤ Gazdag kontextuális háttér, amely részletesen bemutatja a 19. századi Turkesztán kultúráját, történelmét és társadalmi kérdéseit.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely a modern olvasók számára is releváns, összetett témákat mutat be.
⬤ Informatív lábjegyzetek, amelyek elősegítik a kulturális kifejezések és történelmi utalások megértését.
⬤ Összességében hasznos és tanulságos olvasmány az üzbég irodalom és örökség iránt érdeklődők számára.

⬤ A Kindle változatban a lábjegyzetek nehezen hozzáférhetőek, ami akadályozza az olvasás élményét.
⬤ Egyes párbeszédek ismétlődőnek tűnhetnek.
⬤ A fejezetek és lábjegyzetek közötti gyakori lapozás kényelmetlen lehet az olvasók számára.

(14 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Otabek, Yusufbek Hadzsi fia, egy 19.

századi muszlim reformer és kereskedő (és hamarosan két feleség férje), aki egy húsz évvel az orosz hódítás előtti Turkisztánba kalauzol bennünket. Hősünk Taskent és Margilan nyüzsgő karavánszerájaitól, mecseteitől és csáj kánjaitól a Qoqan kánság belső szentélyéig egy olyan világról tesz tanúbizonyságot, amely az emlékezet és a veszteségek jövője felé tart, és a reformot és az ellenállást ajánlja fel, mint az egyetlen reményt egy nép lelkének megmentésére.

Nemcsak Otabek, hanem barátai és ellenségei egyaránt szembesülnek a családi kötelezettségek, az etnikai konfliktusok és a korrupció és az intrikák által elvesztett kánság kulturális és politikai tájképével. Otabek és szerettei számára nemcsak egy életforma - a török-perzsa világ hagyományaiba öntött világ - pusztulása a tét, hanem a hit és az identitás százötvennégy éve tartó válsága is. Az 1926-ban megjelent író, Abdullah Qodiriy egy olyan olvasóközönséghez juttatta el remekművét, amelyet ugyanazok a gondok gyötörnek, mint e történelmi regény szeretett szereplőit.

Qodiriy a múlt tanulságait figyelmeztetésként használja fel saját nemzedéke számára, amely az 1917-es bolsevik forradalom utáni, politikailag feszült időszakot éli meg. Sokan úgy írják le a regényt, mint útmutatót ugyanazokhoz a kérdésekhez, amelyekkel az üzbég társadalom ma is küzd - a modern Üzbegisztán nemzeti narratívájának, talán eredettörténetének tekinthető műben.