Cahiers Du Cinma, az 1950-es évek: Neorealizmus, Hollywood, új hullám

Olvasói vélemények

A könyv a Cahiers du Cinema neves filmkritikusainak esszéiből készült összeállítás, amely az 1950-es évek filmművészetének mélyreható elemzését és megvitatását tartalmazza. Olyan befolyásos személyiségek értékes nézőpontjait és kritikáit tartalmazza, mint Andre Bazin, és egy függelékben felsorolja az 1955-59-es évek legjobb filmjeit. Bár a könyv a filmrajongók és a diákok számára is tanulságos tartalmat kínál, néhány olvasó számára sűrű és kihívást jelentő olvasmány.

Figyelemre méltó esszégyűjtemény, intellektuális diskurzus a filmesztétikáról, értékes betekintés a klasszikus rendezőkbe, jól olvasható fordítások, történelmi kontextust és a fontos filmek listáját is tartalmazza.

Az 1950-es évek filmművészetének alapos ismeretét igényli, egyes esszéket unalmasnak és sűrűnek tartanak, nem mindenki számára könnyen olvasható.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Cahiers Du Cinma, the 1950s: Neo-Realism, Hollywood, New Wave

Könyv tartalma:

A Cahiers du Cin ma a valaha kiadott legrangosabb és legbefolyásosabb filmes folyóirat. Régóta esedékes volt már egy antológia, amely teljes egészében az írásait tartalmazza, angol fordításban.

A kötet válogatása a Cahiers színes első évtizedéből, az 1951-1959 közötti időszakból származik, amikor egy csapat fiatal ikonokrata megrengette a filmkritika világát a nemzetközi - különösen az amerikai, az olasz és a francia - filmművészetről alkotott provokatív nézeteivel. A régóta bevett angolszász attitűdökkel szembeszálltak az amerikai populáris filmek védelmezésével, olyan műfajokkal foglalkoztak, mint a western és a thriller, valamint az olyan technológiai fejlesztések esztétikájával, mint a CinemaScope, a mise en sc ne-t éppúgy hangsúlyozták, mint a tematikus tartalmat, és az egyes filmkészítők, például Hawks, Hitchcock és Nicholas Ray munkáját a rendező mint szerző, a szerző (auteur) új elmélete alapján értékelték, ami akkoriban forradalmi fogalom volt. Az olasz film, különösen Rossellini munkássága éles vitákat váltott ki a realizmusról, ami hozzájárult ahhoz, hogy a kritikai viták középpontja a tartalomról a stílusra helyeződjön át. A francia film kritikái azért különösen érdekesek, mert a folyóirat számos jelentős szerzője és elméletírója - Godard, Truffaut, Rohmer, Rivette, Chabrol - később Franciaország legfontosabb filmrendezői és az új hullám vezetői lettek.

A Brit Filmintézet felügyelete alatt lefordított válogatások nagy része eddig még nem jelent meg angolul. Jim Hillier tematikus csoportosításba rendezte őket, és a részekhez, valamint az egészhez bevezetőket is mellékelt. Ezek az esszék, kritikák, viták és polémiák együttesen az 1950-es évek Cahiers-ének központi gondolatait nem mint rögzült doktrínákat, hanem mint provokatív, termékeny, gyakran ellentmondásos hozzájárulásokat tárják fel a filmről szóló kritikai gondolkodást felforgató, döntő jelentőségű vitákhoz.