Cain: Drámai rejtély három felvonásban

Eredeti címe:

Cain: A Dramatic Mystery in Three Acts

Könyv tartalma:

Antoine Fabre d'Olivet (1767. december 8.

- 1825. március 25.) francia író, költő és zeneszerző, akinek bibliai és filozófiai hermeneutikája számos okkultistára, például Eliphas Levire, Gerard Encausse-ra (Papus) és Rene Guenonra volt hatással. D'Olivet egész életében a héber szentírásokban, a görög filozófiában és számos ősi kultúra szimbolikájában rejlő ezoterikus bölcsesség után kutatott, egészen az ókori Indiáig, Perzsiáig és Egyiptomig visszamenőleg.

Írásait a hermetikus hagyomány klasszikusainak tekintik. Ma legismertebb művei a héber nyelvvel kapcsolatos kutatásai (The Hebraic Tongue Restored), Püthagorasz írásainak fordítása és értelmezése (The Golden Verses of Pythagoras), valamint a zene szent művészetéről szóló írásai. A Hermetica a fenti műveken kívül a Fabre d'Olivet összegyűjtött művei sorozathoz következetes fakszimile formátumban kiadta a Rodolphe Grivel gyógyítása című művét, valamint Az ember társadalmi állapotának eredetéről és az ádámi faj sorsáról szóló hermeneutikai értelmezést.

D'Olivet számos ókori nyelv és irodalmuk elsajátítása tette lehetővé számára (Napóleon idején) ez utóbbi mű megírását, amely máig mérföldkőnek számít a kultúrtörténetben működő mélyebb ezoterikus alapáramlatok vizsgálatában. Fabre d'Olivet mózesi kozmogóniája teljes egészében Mózes Széferéből származik, és el kellett volna olvasni az ő Beresith-fordítását ahhoz, hogy megértsük, hogy az egyiptomiaknak a teremtésről alkotott ezoterikus elképzelései mennyire különböznek Mózes exoterikus fordítóinak egyszerű elbeszéléseitől, és ehelyett olyan írások, amelyek az emberi lélek krónikáját, eredetét, a visszafejlődés és a fejlődés fázisait, valamint azokat az eszközöket tartalmazzák, amelyek segítségével végül visszanyerheti eredetét. A fordító előszavából Káin és Ábel az elemi természet két ősereje.

Ez az első két kozmogonikus lény, amelyet Éva hozott létre, amikor egy bizonyos elemi természet felé való elmozdulás után elvesztette az Aisha nevet, amely Ádám értelmi természetét jelölte, hogy felvegye az Éva nevet, amely nem fejez ki többet, mint ennek az egyetemes lénynek az anyagi életét. A szerző Lord Byronhoz írt leveléből.