Értékelés:
A Jennifer Sucevic által írt Campus Player egy új felnőtt romantikus regény, amelyben Rowan, a sztár irányító és Demi, a focicsapat kapitánya és az edző lánya szerepel. A történet az ellentétekből szerelmesekké váló kapcsolatuk fejlődését tárja fel, miközben az egyetemi élet, a személyes bizonytalanságok és a rejtett igazságok között navigálnak. Bár sokan kedvelik az édes romantika, az átélhető karakterek és a humor miatt, néhány olvasó hiányosságokat talált az ismétlődésben, a karakterek következetességében és a cselekmény fejlődésében.
Előnyök:Magával ragadó karakterek tapintható kémiával, jól kidolgozott kapcsolati dinamikával, humorral és érzelmi mélységgel. Az olvasók nagyra értékelték a kettős nézőpontot és a cliffhangerek hiányát, valamint a drámai és gyengéd pillanatok egyensúlyát. A gőzölgő jeleneteket és az „ellenségekből szerelmesekké” trópust szintén élvezetes elemként emelték ki.
Hátrányok:Aggályokat fogalmaztak meg az ismétlődő mondatokkal, a középiskolai drámával a főiskolai környezetben, és néhány karakterrel kapcsolatban, amelyekből hiányzott a gerinc vagy a mélység. Néhány olvasó kiszámíthatónak találta a cselekményt, vagy úgy érezte, hogy a kulcsfontosságú történetszálak megoldatlanok maradtak. A karakterdöntések egyes aspektusait, például a kapcsolatok és konfliktusok kezelését frusztrálónak vagy irreálisnak kritizálták.
(132 olvasói vélemény alapján)
Az USA Today bestseller szerzőjétől, Jennifer Sucevic-től egy szexi új felnőtt, főiskolai sportrománc érkezik.
Higgye el, amikor azt mondom, hogy Rowan Michaels láza él és virul a Western Universityn. A rajongótábora legendás. A srác egy nagyágyú. A pályán és azon kívül is. A lányok mindent megtesznek, hogy vele lehessenek. Megtöltik a lelátókat a fociedzéseken, megjelennek a bulikon, ahol állítólag ott van, és gyakorlatilag követik őt az egyetemen.
Ez egy kicsit émelyítő.
Ezeknek a lányoknak nincs semmi önbecsülésük, ha egy dögös srácról van szó?
Rendben... Elismerem, jól néz ki. Ha az ilyesmi érdekel. Ami nekem nem. A suli és a foci lefoglal, és pont ezért kerülöm őt, mint egy szerencsétlen tapsdiagnózist.
Kár, hogy Rowan az apám sztár irányítója. Gyakorlatilag a család része, részt vesz velünk a szerda esti vacsorákon. Sőt, ami még rosszabb, ugyanarra a szakra járunk, és minden félévben együtt ragadunk az órákon. Olyan, mintha az univerzum kozmikus tréfát űzne velem. Az egyetlen srác, akitől szeretném távol tartani magam, pont az a srác, akitől nem tudok szabadulni. De mi van, ha Rowan nem is az a játékos, akinek gondoltam?
Mi van, ha egy apró titok képes mindent megváltoztatni közöttünk?
