Értékelés:
Jean Toomer „Cane” című műve a harlemi reneszánsz egyik ünnepelt modernista alkotása, amely költői nyelvezetéről és a feketék életének eleven ábrázolásáról híres. A könyv rövid történetek és versek keverékéből áll, amelyek a faji, identitásbeli és emberi tapasztalatok témáit járják körül a különböző szereplők, különösen a nők szemszögéből. Míg sok olvasó dicséri lírai szépségét és mélységét, mások szerint a kötet összefüggéstelen és követni nehéz, ami vegyes véleményeket eredményez az általános hatásáról.
Előnyök:⬤ Gyönyörű és költői nyelvezet; gazdag képi világ.
⬤ A faj és az identitás mélyreható feltárása.
⬤ Megragadja a fekete közösségeken belüli sokféle tapasztalatot.
⬤ A harlemi reneszánsz egyik klasszikusaként méltán elismert mű.
⬤ Egyedülálló elbeszélői stílus a költészet és a próza keveredésével.
⬤ Összefüggéstelen szerkezet, amelyet néhány olvasó zavarosnak talált.
⬤ Nem egyszerű, az olvasótól mély elmélyülést igényel.
⬤ Néhányan nehezen tudták követni a történeteket, vagy nehezen tudtak kapcsolódni hozzájuk.
⬤ Vegyes reakciók a szervezés és az irodalmi forma tekintetében.
(76 olvasói vélemény alapján)
Az 1923-as kiadás 2018-as újranyomása. A Cane vignetták sorozataként épül fel, amelyek az afroamerikaiak eredete és tapasztalatai körül forognak az Egyesült Államokban. A vignetták szerkezetében váltakoznak az elbeszélő próza, a költészet és a színdarabszerű párbeszédes részek. Ennek következtében a regényt összetett regénynek vagy novellaciklusnak minősítették. Bár egyes szereplők és helyzetek visszatérnek a vignetták között, a vignetták többnyire önállóak, inkább tematikusan és kontextuálisan kapcsolódnak a többi vignettához, mint konkrét cselekményrészleteken keresztül. A regény ambiciózus, nem hagyományos szerkezete - és az írók későbbi nemzedékeire gyakorolt későbbi hatása - hozzájárult ahhoz, hogy a Cane a magas modernizmus klasszikusának számít.
Robert A. Bone a The Negro Novel in America című könyvében írta: „A néger reneszánsz messze leglenyűgözőbb terméke, a Cane Richard Wright Native Son és Ralph Ellison Invisible Man művével együtt a néger regényírók legnagyobb teljesítményének mércéje. Jean Toomer azon írók első sorába tartozik, akik a szavakat szinte plasztikus médiumként használják, eredeti és nagyon személyes stílusukból új jelentéseket formálnak.”.
Alice Walker így nyilatkozott a könyvről: „Megdöbbentő mértékben visszhangzott bennem. Szenvedélyesen szeretem, nem tudnék létezni nélküle„.”.
