Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
A második világháború idején a nagy hatótávolságú német tengeralattjárók, amelyeket német nevükön Unterseebootnak, azaz tengeralattjárónak neveztek, az amerikai partvidékeken jártak, és megfojtották a létfontosságú hadianyagok áramlását. Az észak-karolinai Hatteras-foknál húzódó hajózási útvonalak kiváló vadászterületet jelentettek e rettegett tengeri vadászok számára.
A háború előrehaladtával azonban a szövetséges rombolók az újonnan feltalált szonár és radar segítségével elkezdték levadászni és megsemmisíteni a támadásra készülő tengeralattjárókat. Hat tengeralattjáró pihen a tengerfenéken a Hatteras-fok közelében, amelyet a tengerészek „az Atlanti-óceán temetőjeként” ismernek. A 280 fiatal német tengerész közül, akik vállalták ezeket a veszélyes küldetéseket, csak 40-en élték túl, hogy fogságba essenek.
Mi történhetett volna, ha egy süllyedő német tengeralattjáró túlélői partra szállnak az Egyesült Államok keleti partjainál?
