Értékelés:
A könyv vegyes fogadtatásra talált az olvasók körében: sokan dicsérik az MS Dhoniról és a krikettről szóló információkat, míg mások kritizálják, hogy nem elég mély és semmi újat nem nyújt. Néhány olvasó, aki megrögzött Dhoni-rajongó, méltó olvasmánynak találja, míg mások úgy érzik, hogy inkább meccsstatisztika, mint személyes életrajz.
Előnyök:⬤ Kiterjedt információkat kínál MS Dhoni krikettkarrierjéről és eredményeiről
⬤ jól felépített a hardcore rajongók számára
⬤ betekintést nyújt vezetői kvalitásaiba
⬤ élvezetes a krikett iránt érdeklődők számára.
⬤ Hiányzik a személyes betekintés és a mélység Dhoni életéről
⬤ inkább tűnik statisztikák és meccselemzések gyűjteményének, mint igazi önéletrajznak
⬤ nem nyújt új vagy lebilincselő tartalmat
⬤ kritizálták, hogy ismétlődik és egy újsághírhez hasonlít.
(42 olvasói vélemény alapján)
Captain Cool: The MS Dhoni Story
„Biztosan az erőm, az általam generált ütősebesség és az ütő lendítése...”. Mahendra Singh Dhoni a pályán éppoly nyugodt és higgadt sportember, mint amilyen önelégült a pályán kívül.
De a „brutális erő”, a „gyilkos forma” és a „megszállott ember” volt csak néhány azok közül a kifejezések közül, amelyek eszembe jutottak, amikor 2005. április 5-én Visakhapatnamban berobbant a nemzetközi köztudatba azzal, hogy ő lett az első állandó indiai kapus, aki száz pontot szerzett egynapos mérkőzésen. Az aznapi lenyűgöző formájával, a sisakja alatt látható hosszú fürtjeivel, a napfényben megcsillanó vörös tincseivel „Mahi” Dhoni egy ismeretlen kisvárosból hazafelé tartó fiúból egy rocksztár aurájával rendelkező sportlegendává változott.
Pedig Dhoni nem volt csodagyerek, nem volt egyik napról a másikra sikeres. Amikor 23 évesen debütált a nemzetközi porondon, az indiai kriketthez képest már érett volt - öt őrlődő hazai krikettévvel a háta mögött.
Hogy hogyan lett ez a legenda - és hogyan nőtt meccsről meccsre -, azt a neves sportújságíró, Gulu Ezekiel meséli el pergő, de mértéktartó prózában. A Captain Cool MS Dhoni, az indiai krikett plakátfiújának története; egyben szívmelengető beszámoló egy olyan fiatalember életéről, aki 2007-ben megnyerte Indiának a Twenty20-világbajnokságot, 2011-ben az 50-over világbajnoki címet, 2013-ban pedig a Bajnokok Kupáját, de még mindig azt mondhatja rajongói tömegének: „Ugyanaz a fiú vagyok Ranchiból”.
