Olvasói vélemények
Összegzés:A recenziók William Quigley, a nagy hatású társadalomtudós, történész és filozófus írásaiból és a róla szóló írásokból álló gyűjteményt emelik ki. Az olvasók értékelik a könyvben található intellektuális mélységet és meglátásokat, valamint a könyv fizikai minőségét. Néhányan azonban megemlítenek egy tipográfiai hibát, és rámutatnak, hogy egyes nézetek elavultnak vagy politikailag inkorrektnek tekinthetők.
Előnyök:Nagyszerű válogatás az írásokból, éleslátó szempontok, a könyv kitűnő állapota, tudományos tartalom, jól kiegészíti a Quigley-t tanulmányozókat, egyedi fizikai anyag, amely jól esik a kézben.
Hátrányok:Néhány politikailag inkorrekt meglátás, egy gépelési hiba jelenléte, zavaró lehet azok számára, akik nem ismerik Quigley korábbi műveit.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Carroll Quigley: Life, Lectures and Collected Writings
Könyv tartalma:
Carroll Quigley professzor a civilizációk evolúciójának egyik vezető amerikai történésze és teoretikusa volt. Úgy vélte, hogy a tudás nem osztható részekre, hogy a világot csak egy egymásba kapcsolódó, összetett rendszerként lehet szemlélni. Ez a nézet kiegészítette az életét: gyönyörködött a környezete hagyományaiban és ellentéteiben, kerülte a hírnevet annak érdekében, hogy érzelmi és társadalmi fejlődését a helyén tartsa.
Egy olyan korban, amelyet az erőszak, a rendkívüli személyes elidegenedés és az erkölcsi értékek szétesése jellemzett, Quigley a racionalitásnak szentelt életet választotta. Olyan magyarázatot akart, amely már a kategorizálásban is értelmet ad egy olyan történelemnek, amely az állandó változás rekordja volt. Ezért az elemzésnek magában kellett foglalnia, de nem korlátozódhatott az emberi tevékenység tárgykörének kategóriáira. Az időben egymás után kifejezett kategóriák változását kellett leírnia. Ez a legambiciózusabb erőfeszítés volt arra, hogy a történelmet racionálisan érthetővé tegye.
Ilyen nézetek alapján Quigley 1961-ben publikálta A civilizációk evolúciója. Terjedelme széleskörű volt, az emberi tevékenység egészét felölelte az idők folyamán. Megkísérelte az ember tevékenységének egymás utáni kategorizálását, hogy a civilizáció szakaszainak ok-okozati magyarázatát adja.
1966-ban Quigley kiadta a Tragédia és remény című, kivételes tudományosságú művét, amely az 1895 és 1965 közötti világtörténelmet ábrázolja. Ez egy 20 évig íródó, tekintélyes munka volt, amely tovább öregbítette Quigley jelentős országos hírnevét történészként. A könyv Quigley azon érzését tükrözte, hogy "a nyugati civilizáció a lefolyóba kerül". Ez volt a tragédia. Amikor a könyv 1966-ban megjelent, Quigley úgy gondolta, hogy az egész műsort meg lehet menteni; ez volt a reménye.
Életének utolsó 12 évében, 1965 és 1977 között Quigley tanított, figyelte az amerikai színteret, és elgondolkodott az élet alapvető értékein. Egyszerre volt pesszimista és radikálisan optimista. A tanítás volt szakmai életének központi eleme, és sem az írás iránti vágya, sem a hetvenes évek eleji diákreakciókkal kapcsolatos elkedvetlenedése nem csökkentette az osztályterem iránti elkötelezettségét.
A tanítás hatékonyságába vetett hitével ellentétben Quigley kevés okot talált arra, hogy optimista legyen az amerikai társadalom jövőjét illetően: "Nagyon veszélyes korban élünk, amelyben a telhetetlenül kapzsi emberek készek feláldozni bárki egészségét és nyugalmát, hogy kielégítsék saját telhetetlen pénz- és hatalomvágyukat.".
A közgazdaságtan területén nagy elismerésnek örvendenek az olyan nevek, mint Keynes vagy Friedman. Quigley professzor, noha amerikai történész első számú embere, elkerülte a figyelmünket. Ez a könyv, amely Quigley néhány írásának és legfontosabb előadásának gyűjteménye, kísérletet tesz arra, hogy betöltse ezt az űrt.
