Értékelés:
A „Carville gyógymódja” című könyv alaposan bemutatja a Hansen-kór történetét és a louisianai Carville-ben található hírhedt lepratárat. Részletesen bemutatja a betegséget övező széles körű tudatlanság és félelem miatt erőszakkal bezárt betegek gyötrelmes tapasztalatait, ugyanakkor bemutatja az életkörülményeik fokozatos javulását és a szimpatikus ápolók erőfeszítéseit. Az elbeszélés hangsúlyozza a szenvedés közepette tanúsított ellenállóképességet, és megkérdőjelezi azt a megbélyegzést, amely még mindig körülveszi ezt a félreértett betegséget.
Előnyök:A könyv jól kutatott, aprólékosan megírt, és olyan lebilincselő elbeszélést kínál, amely regényként olvasható. Kiemeli a Hansen-kórral kapcsolatos fontos történelmi és tudományos részleteket, és rávilágít a betegeket ért igazságtalanságokra. Számos kritika dicséri a lebilincselő történetmesélést és az erős jellemábrázolást, amely a történelmi eseményeket átélhetővé teszi. Empátiára ösztönöz, és felhívja a figyelmet a betegséggel kapcsolatos téves információk elleni küzdelemre.
Hátrányok:A téma gyakran komor és szívszorító, a kényszerű bezártság, a méltóság elvesztése és a megbélyegzés témáival foglalkozik, ami egyes olvasók számára érzelmi kihívást jelenthet. Néhány olvasó megjegyezte, hogy bár a könyv az évek során elért jelentős előrelépésekről szól, a múlt szomorú aspektusait is feleleveníti, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog.
(37 olvasói vélemény alapján)
Carville's Cure: Leprosy, Stigma, and the Fight for Justice
A Mississippi folyó Baton Rouge és New Orleans között egy régi cukorültetvény körül kanyarog, amely sokáig Amerika egyik legfájdalmasabb titkát rejtette. A helyiek Carville néven ismerték, ahol az Egyesült Államok kontinentális részén az egyetlen lepra-kolóniát hozták létre, ahol beteg amerikaiak generációit izolálták - gyakran akaratuk ellenére és halálukig.
Egy váratlan családi kapcsolat nyomán Pam Fessler, az elismert újságíró feltárta a Carville-i betegek, ápolók, orvosok és kutatók elveszett világát, akik több mint egy évszázadon át küzdöttek a Hansen-kór - a lepra modern elnevezése - felszámolásáért. Az idegen fertőzés és a fertőzés miatti széles körű aggodalom közepette a betegeket megfosztották alapvető jogaiktól: nem volt joguk szavazni, nem hagyhatták el Carville-t, és gyakran nem érintkezhettek saját szüleikkel vagy gyermekeikkel. A szomszédok aggódtak a jelenlétük miatt, és az újságok figyelmeztettek veszélyes állapotukra, amelyet inkább bibliai "átoknak" tekintettek, mint orvosi diagnózisnak.
Bár amerikai társaik elkerülték őket, a betegek meglepő módon inkább menedéket, mint börtönt jelentettek Carville-ben. Sokan értelmes életet alakítottak ki, élénk közösséget építettek, és vigaszt, testvériséget, sőt szerelmet is találtak az őket körülvevő szögesdrótkerítés mögött. Fessler mesteri elbeszélésében olyan emlékezetes személyiségekkel találkozunk, mint John Early, a betegek jogainak úttörő harcosa, a szerencsétlen Landry testvérek - akik közül mind az öten végül Carville-t nevezték otthonuknak -, valamint egy New York-i hentes, egy 19 éves New Orleans-i debütánsnő és egy texasi gyógyszerész, aki Carville hangja lett világszerte. Bár Délen Jim Crow uralkodott, másutt pedig a fajgyűlölet uralkodott, Carville mindenféle vallású, színű és hátterű embert befogadott. Hősies gondozóik segítségével a betegek összefogtak, hogy gyógymódot találjanak a Hansen-kórra, és harcoljanak a betegséget övező alattomos megbélyegzés ellen.
Fessler rengeteg levéltári anyagot és eredeti interjúkat, valamint saját családjának első kézből származó beszámolóit összeszőve egy elveszett amerikai történelem lebilincselő beszámolóját alkotta meg. A fertőző betegségek új korszakában a Carville gyógymódja bemutatja, hogy szükség van a félretájékoztatás és a megbélyegzés elleni küzdelemre, ha azt reméljük, hogy a betegség terjedését az áldozatok démonizálása és az életek szükségtelen tönkretétele nélkül tudjuk megfékezni.