Cassiodorus: Az isteni és világi tanulás intézményei

Olvasói vélemények

Cassiodorus Senator „Az isteni és világi tanulás intézményei” című könyvét a keresztény klasszikus oktatásban betöltött jelentősége miatt dicsérik, és azért, mert ez az első keresztény útmutató a hét szabad művészethez. Létfontosságú oktatási szerepet tölt be, különösen azok számára, akik részt vesznek a klasszikus oktatás újjáélesztésében. A tudományos bevezetés azonban az alkalmi olvasók számára talán túlságosan részletes lehet.

⬤ A keresztény klasszikus nevelés egyik alapműve.
⬤ Történelmi betekintést nyújt a klasszikus oktatásból a középkori oktatásba való átmenetbe.
⬤ Kifinomult összefoglalást nyújt a nyelvtanról, a retorikáról és a dialektikáról, bemutatva az ókori intelligenciát.
⬤ Felvázolja az olyan alapvető világi tudományágakat, mint a számtan, a geometria és a csillagászat.
⬤ Tartalmaz egy elmélkedő esszét a lélek természetéről.

⬤ A logikai példák és a formaságok kihívást jelenthetnek egyes olvasók számára.
⬤ A tudományos bevezetés hosszú, és az átlagos olvasót megterhelheti vagy nem érdekelheti.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Cassiodorus: Institutions of Divine and Secular Learning

Könyv tartalma:

Theoderikosz idején az ostrogót rendszer minisztereként Cassiodorus olyan fényes politikai karriert futott be, mint a késői birodalom bármelyik rómaija. Kr.

u. 538 körül Variae (TTH 12) címmel kiadta állami leveleinek gyűjteményét, majd eltűnt a köztudatból. Fél évszázaddal később, amikor calabriai vidéki birtokán elhunyt, egy másik szövegvilág példaképeit hagyta hátra: a Szentírás keresztény világegyetemét, amely immár a hét szabad művészetet foglalja magába.

Ennek az új felosztásnak a nagyszabású tervét az Isteni és világi tudományok intézményei című művének két könyve tartalmazza, amelyet a latin középkorban a kolostorokban az egész kolostorokban kivonatoltak és másoltak. Az Intézmények több mint ötven év óta az első új angol fordításban jelenik meg.

Az eredetileg a Variae tizenharmadik könyveként megjelent A lélekről című értekezés függelékként szerepel. A sokáig tévesen a klasszikus civilizáció megmentőjeként tisztelt, az utóbbi időkben egyre gyakrabban anakronizmusként elvetett Cassiodorus az Institutióinak e kiadásából a későbbi latin antikvitás tanult keresztény kultúrájának kivételes, de mégis reprezentatív képviselőjeként tűnik fel.

A mű a késő római birodalom és a korai keresztény egyház történetírói, a középkorászok és a klasszikus hagyományt tanulmányozók érdeklődésére tarthat számot.