Értékelés:
A kritikák dicsérik Suzi Adams átfogó és éleslátó összefoglalóját Castoriadis munkásságáról, kiemelve, hogy a nem filozófusok számára is hozzáférhető, hogy gondolatai különböző területeken is relevánsak, és hogy kevésbé ismert műveket is tartalmaz. Egyes olvasók azonban egyes fejezeteket nehezen érthetőnek találnak, és javasolják, hogy szükség lenne egy fogalomtárra.
Előnyök:⬤ Átfogó áttekintés Castoriadis munkásságáról
⬤ a nem filozófusok számára is hozzáférhető
⬤ releváns a tudomány, az antropológia, a politika és a teológia számára
⬤ kevésbé ismert művek bevonása
⬤ éleslátó kritikák és részletes elemzések.
Néhány fejezet nehezen érthető; a francia és német kifejezésekhez hiányzik a szójegyzék.
(2 olvasói vélemény alapján)
Castoriadis's Ontology: Being and Creation
Ez a könyv Castoriadis filozófiai pályájának első szisztematikus rekonstrukciója. Kritikusan értelmezi Castoriadis ontológiájának belső változásait egyrészt az "emberi intézmény" (nomosz) és a "természet" (physis), másrészt a "lét" és a "teremtés" kérdésének újragondolásán keresztül.
A physis rendjével ellentétben a nomosz rendje nem játszott érdemi szerepet a nyugati gondolkodás fejlődésében: A könyv első része azt sugallja, hogy Castoriadis ezt igyekezett orvosolni azzal, hogy a társadalmi-történelmi mint a létnek az örökölt filozófia determinista képzelete számára megfoghatatlan régióját világította meg. Ez az ontológiai fordulat A társadalom képzeletbeli intézménye című főművének (először 1975-ben jelent meg) megjelenésével jelent meg, amelyet úgy rekonstruálunk, mint Castoriadis hosszú útját a nomoszon keresztül négy, egymással összefüggő területen keresztül: ontológiai, episztemológiai, antropológiai, illetve hermeneutikai. A könyv második fele levéltári források segítségével rekonstruálja Castoriadis gondolkodásának egy második ontológiai váltását, amely az 1980-as években következett be.
Itt azt állítja, hogy Castoriadis az "ontológiai teremtés" fogalmát az emberi birodalmon túlra, a természetre is kiterjeszti. Ez a lépés kihatással van általános ontológiájára, és a teremtő fiziológia általános ontológiája felé való elmozdulást jelzi. A fizisz növekvő ontológiai jelentőségét az objektív tudásról, az élőlényről és a filozófiai kozmológiáról szóló fejezetek tárgyalják tovább.
Azt sugallja, hogy a világhorizont a kulturális artikuláció megkerülhetetlen értelmezési kontextusát képezi - Merleau-Ponty mise en forme du monde-jának kettős értelmében -, amelyben a physis a lehetőség alapjaként, valamint a nomosz csúcspontjaként világítható meg az értelmező alkotás körforgásában. A könyv kontextualizálja Castoriadis gondolatát a tágabb filozófiai és szociológiai hagyományokon belül. Különösen az ontológiai és/vagy hermeneutikai fordulatot mutató francia fenomenológiai áramlatokon belül helyezi el gondolkodását.
Emellett a modernitás hermeneutikáját - vagyis a világ romantikus és felvilágosult artikulációi közötti folyamatos párbeszédet hangsúlyozó értelmezést - állítja a reflexió középpontjába. Castoriadis klasszikus görög források újraaktiválása a régiek és a modernek közötti folyamatos párbeszéd részeként, tágabb értelemben pedig a modernitást alkotó értelmezési feszültségmező részeként értelmeződik újra.
