Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.
Castro to Christopher: Gay Streets of America 1979-1986
A San Franciscó-i és New York-i "meleg paradicsomok" elveszett világát gyönyörűen dokumentálja Nicholas Blair fotóaktivista és krónikás 1979-1986 között készült, rendkívül intim portréinak és utcai jeleneteinek gyűjteménye. Az AIDS előtti kedves, gondtalan utópia, amelyet a meleg közösségek kínáltak a régóta becsmérelt kultúrának, a béke és az elfogadás felhőtlen életét idézi, és csak sejtésük van az AIDS-járvány sötét felhőjéről, a korai tiltakozásokról és az emberséges bánásmód iránti követelésekről, amelyek épphogy csak elkezdődtek.
1979 és 1986 között - a Stonewall után és az AIDS-járvány legsötétebb napjait megelőzően - a buzgó és virágzó melegélet időszaka volt az akkor még "melegparadicsomként" ismert helyeken. Voltak mások is, de a legismertebbek a San Francisco-i Castro negyed, a New York-i Christopher Street és Fire Island, valamint a massachusettsi Provincetown voltak.
Ezeknek a tragikusan elveszett világoknak az örömét - és pátoszát - gyönyörűen és vibrálóan dokumentálja ez a Nicholas Blair által fényképezett lenyűgöző portrék és utcai jelenetek gyűjteménye. New Yorkból San Franciscóba csábított tinédzserként - Buenos Airesbe stoppolva - Blair egy hippi stílusú művészeti kommunában élt a Castroval szemben. Egy gyerekkori barátjától kölcsönkapott Leica keresőfényképezőgépével Blair a hippiket gyorsan háttérbe szorító LMBTQ élet robbanásszerű fejlődésének közepette kezdte el csiszolni fotós mesterségét, mint a kor leglátványosabb (és legjobban fotózható) ellenkultúra mozgalma.
Blair leleplező, felidéző és ünneplő fotói ablakot nyitnak az elfojtott ünneplés és (időnként) lázongó felbuzdulás kitörésére az addig zárkózott emberek között, akik hirtelen úgy érezték, hogy a tolerancia ajtaja résnyire kinyílt, és akik most keményen beljebb hajoltak, hogy nyíltan, valódi és őszinte önmagukként éljék az életet.
Az interszekcionalitás mai szemszögéből nézve talán az a legironikusabb, hogy - különösen a San Franciscó-i képeken - a "hippi" háttér milyen nagymértékben illeszkedik például a Pride-felvonulásokon résztvevők sokak vibráló, extravagáns megjelenéséhez. Hány fok van valójában Ken Kesey Vidám Tréfamesterek és az Örökös Bűnbánat Nővérei között?
Ha az AIDS szelleme nem lógna ezeken a fotókon, olyan lenne, mintha egy olyan párhuzamos univerzumot mutatnának nekünk, ahol az LMBTQ-emberek teljes törvényes egyenlősége sokkal hamarabb megvalósulhatott volna.
Így, ahogy vannak, ezek a történelmi képek időkapszulák Amerika néhány olyan helyéről, ahol először és nagyon rövid ideig nem volt baj melegnek lenni.