Értékelés:
Barbara Alfaro „Macskamadár” című, több mint 50 versből álló, gyönyörűen kidolgozott gyűjteménye a szerelem, a veszteség, a nosztalgia és a személyes fejlődés témáira reflektál. A versek szuggesztívek, az élet különböző aspektusait ragadják meg élénk képekkel és érzelmes nyelvezettel. Az olvasók számára a gyűjtemény kísérteties és átélhető, a gyermekkori emlékek, a családi kötelékek és az összetett érzelmek állnak a középpontban. Néhány olvasó azonban azt kívánta, bárcsak lenne egy bevezető kontextus a gyűjteményhez.
Előnyök:⬤ Olvadóan szép versek, amelyek erős érzelmeket és emlékeket idéznek fel.
⬤ Élénk képi világ és a szerelem, a veszteség és a személyes önvizsgálat átélhető témái.
⬤ Költői nyelvezet, amely megmarad az emlékezetben és élénk szóképeket fest.
⬤ A témák változatos skálája, beleértve a gyermekkort, a szerelmet és az élettapasztalatokat.
⬤ Pozitív kritikák a szerző korábbi műveiről és az írói sokoldalúságról.
⬤ A gyűjtemény bevezetőjének vagy kontextusának hiánya, ami néhány olvasót további útmutatásra késztet.
⬤ Egyes versek mélyebb elmélkedést igényelnek, ami esetleg kevésbé hozzáférhetővé teszi őket minden olvasó számára.
(5 olvasói vélemény alapján)
Ez a gyönyörű gyűjtemény a költő útját világítja meg a lánykortól az özvegységig. "Mégis, papa, valahogy közvetítetted nekem/ a csend az a hely, ahová az ember megy, hogy a lélek dolgait kiadja magából" - írja a "Kemény fickó" című gyermekkori emlékversben.
A "Macskamadár", a kötet címadó versében a humor szakítja meg a gyászt... "Egyszer szerettem őt/amikor megláttam a párna alá rejtett rúzsát. /Mint Marlene Dietrich a "Becstelenítve"-ben, /a kivégzőosztag előtt rúzsozva, /nem sápadt szájjal üdvözölné az örökkévalóságot.
"/Barbara Alfaro versei számos folyóiratban jelentek meg, többek között a The Blue Mountain Review, a Variant Literature és a Poet Lore folyóiratokban.