Cbt: A kognitív viselkedési cunami: A menedzserizmus, a politika és a tudomány megrontása

Olvasói vélemények

A könyv kritikusan vizsgálja a mentális egészségügyi ágazatot, különös tekintettel a kognitív viselkedésterápia (CBT) dominanciájára és a neoliberális politikák hatására. A könyv a mentális egészségügyi gyakorlatok átértékelése mellett érvel, és rávilágít a jelenlegi rendszer hiányosságaira. Míg sok olvasó tanulságosnak és a terapeuták számára nélkülözhetetlen olvasmánynak találja, egyesek kritizálják a szerzőt a CBT és annak hatékonyságának félreértelmezése miatt.

** Átgondolt és átfogó áttekintés a mentális egészségügyi kutatásokról. ** Megkérdőjelezi a status quo-t, és jobb mentálhigiénés gyakorlatokért száll síkra. ** Alapvető olvasmány terapeuták és pszichológus hallgatók számára. ** Jól megírt és könnyen érthető. ** Rávilágít a mentális egészségügyi ellátás árucikké válásának kérdéseire. ** A CBT kialakulásának történelmi hátterét és társadalompolitikai következményeit mutatja be.

** A CBT és terápiás elveinek félreértelmezésével vádolják. ** Egyes kritikák a CBT-vel szembeni elfogultságot és ideológiai célzatot sugallnak. ** Egyes olvasók úgy érzik, hogy az érvek a CBT hibás megértésén alapulnak. ** Nem mindenki ért egyet azzal, ahogyan a szerző a jelenlegi mentális egészségügyi helyzetet ábrázolja.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Cbt: The Cognitive Behavioural Tsunami: Managerialism, Politics and the Corruptions of Science

Könyv tartalma:

A CBT mindaz, amit állítanak róla? A kognitív viselkedési cunami: A menedzserizmus, a politika és a tudomány megrontása című könyv erőteljes kritikát fogalmaz meg a CBT emberi szenvedésről alkotott felfogásáról, valamint az annak alapjául szolgáló látszólagos tudományos alapról. A könyv amellett érvel, hogy a CBT pszichológia olyan mértékben fetisizálta a mérést, hogy eljutott arra a meggyőződésre, hogy csak a megszámlálható számít. Azt sugallja, hogy a CBT úgynevezett tudománya nem egyszerűen rossz tudomány, hanem korrupt tudomány.

A CBT térnyerését a neoliberalizmus és a New Public Management jelensége segítette elő. A könyv nemcsak a CBT tudományát, pszichológiáját és filozófiáját kritizálja, hanem a menedzsermentalizmust és annak hiperracionális hatékonyságfelfogását is megkérdőjelezi, amelyek ma a szervezeti életben mindennaposak. A könyv azt sugallja, hogy ezek perverz gondolkodásmódok, amelyeket a NICE és az IAPT intézményesített, és amelyeket arra használnak, hogy a CBT kiválóságáról szóló narratívákat hozzanak létre. Azt állítja, hogy a CBT a tünetek csökkentésének gyakorlata, amely messzemenően eltúlozza a tünetek csökkenésének mértékét, a javulás tartósságát, valamint a segített emberek számát.

Azzal érvelve, hogy a CBT nem az a gyógymód és nem is az a tudományos kezelés, aminek mondja magát, a könyv egy szélesebb körű kulturális kritikaként is szolgál a korról, amelyben élünk; ez a kritika a filozófiára és a politikára, a közgazdaságtanra és a pszichológiára, a szociológiára és a történelemre, és végső soron magára a tudomány eszméjére is támaszkodik. Hatalmas érdeklődésre tarthat számot a pszichoterapeuták, a politikai döntéshozók és a menedzserizmus túlkapásai miatt aggódók számára.