Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Celebrating Britain: Canaletto, Hogarth and Patriotism
1750-re Nagy-Britannia - ahogy Jacqueline Riding mutatja - békében volt hagyományos ellenségével, Franciaországgal, és végre megszüntette a katolikus jakobiták jelentette fenyegetést. William Hogarth művészete - különösen az 1749-ben készült nagyszerű vászna, az O The Roast Beef of Old England - megfelelően tükrözte ezt az új biztonságérzetet és a brit büszkeséget.
A gazdaság fellendült. A kereskedelem bővült. Az újonnan magabiztos britek pedig már nem Olaszországban vagy Franciaországban keresték a kulturális példaképeket, különösen az építészeti tervezés terén.
Az aktivitás erjedése, az eklektikus építkezési boom volt az, ami Nagy-Britannia gazdagságát és optimizmusát hangsúlyozza, és ami a nemzetet az új Velenceként jellemzi, ami Canaletto nagyszerű vásznainak valódi témája. Canaletto majdnem valamennyi látképe egy-egy új építészeti megrendelésre vagy egy közelmúltbeli városfejlesztésre összpontosított, és kifejezetten a brit építészet és mérnöki munka legújabb eredményeinek ünneplésére készült.
Az olasz mester nem volt egyedül. Műveinek erőteljes és ragályos hazafisága tükrözte a populáris kultúrában az 1740-es években kialakuló nacionalista irányzatokat, abban az évtizedben, amikor William Shakespeare brit hőssé kanonizálása, Händel Messiásának és Arne halhatatlan "Rule Britannia" című művének megalkotása, valamint - mint Oliver Cox bemutatja - Alfréd király - és még bizarrabb módon a bathi "repülő király", Bladud - nacionalista kultuszának elterjedése zajlott.
Mint Pat Hardy kifejti, a Canaletto érkezése előtt Londonban dolgozó művészek jelentős csoportjának jelenléte - Samuel Scott vezetésével -, a meglévő művészeti gyakorlatok és hagyományok ereje, valamint a Londonról készült térképek és felmérések élénk nyomtatási piaca arra utal, hogy Canaletto érkezésének hatása bonyolultabb volt, mint azt korábban gondoltuk. Ugyanakkor Canaletto öröksége az egész tizennyolcadik században tovább élt, olyan bennszülött művészek kezében, mint William Marlow.