Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Celeste Graves, a 102. születésnapjához közeledő aktív és figyelemre méltó nő inspiráló élettörténetét meséli el. Az olvasók lenyűgözőnek találják emlékeit és élettapasztalatait, és sokan nagyszerű olvasmányként jellemzik a könyvet.
Előnyök:Inspiráló élettörténet, lenyűgöző emlékek, jól megírt, leköti az olvasót, egy figyelemre méltó egyéniség életét ünnepli.
Hátrányok:A kritikákban egyetlen negatív megjegyzést sem említettek.
(4 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
William Julius és Emilie (Baudat) Gayle családjába születtem 1919. augusztus 30-án Úgy döntöttek, hogy a Luella Celestine nevet adják nekem a két nagymamám után...
Luella Love (Sanders) Gayle és Celestine (Pichon) Baudat. Nem szerettem ezt a nevet, és nagyon örültem, hogy úgy döntöttek, „Celeste”-nek hívnak. Születésem idején a bátyám, Milton már majdnem kétéves volt, 1917.
szeptember 2-án született.
Sajnos 1921. december 11-én, amikor én még csak kétéves voltam, meghalt diftériában.
Anya és apa már korábban elvesztette egy fiát, Daltont, aki 1915. április 13-án, 16 hónapos korában halt meg. Ő 1913.
december 8-án született. Én a szüleim Melton Street-i otthonában születtem a texasi Magnoliában. A házat 1988-ban lebontották.
Ty (unokám) átjött hozzám, és mesélt erről, és szörnyűnek tartotta, hogy lebontanak egy olyan műemléket, ahol a nagymamája született. Anya nagyon büszke volt a kis otthonára, amit azok a feljegyzések is bizonyítanak, amelyeket a barátainak és rokonainak küldött képek hátuljára írt.
Apám a Missouri Pacific Railroad depóügynöke és távírója volt a születésem idején, és ebben a pozícióban ment nyugdíjba. Igazi „vasutas” volt, és nem tudott a házban maradni, ha vonatfüttyöt hallott.
