Celibidache fenomenológiai szemlélete a zenéről, az egyéni tempó, a klasszikus zene értelmezése

Olvasói vélemények

A könyv értékes betekintést nyújt a zene fenomenológiájába és Celibidache életébe, annak ellenére, hogy rosszul fordított.

⬤ Ritka gondolatokat kínál a zene fenomenológiájáról
⬤ értékes információkat nyújt Celibidache filozófiájának megértéséhez
⬤ egyike a kevés megbízható angol nyelvű dokumentumnak a témában.

Súlyosan rosszul lefordítva, gépelési hibákkal és rossz nyelvtannal; a nyelvi problémák miatt frusztráló lehet olvasni.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Celibidache's phenomenological view of Music, individual tempo, classical music's interpretation

Könyv tartalma:

„Mit tanultam Furtwanglertől? Egy gondolatot, amely minden ajtót megnyitott az egész életem és minden tanulmányom számára: Amikor az ifjú Celibidache megkérdezte tőle: „Maestro, ez az átmenet ebben a Bruckner-szimfóniában - milyen gyors? Mit ver ott? „ „Hogy érti azt, hogy »milyen gyorsan«?” - válaszolta.

Attól függ, hogy hogyan hangzik Amikor dúsan és mélyen szól, akkor lassabban, amikor szárazan és törékenyen, akkor gyorsabban kell.” Aszerint igazít, amit ténylegesen hall A tényleges eredmény szerint, és nem egy elmélet szerint „92 ütem per perc”. - Mit jelent a „92” a Berlini Filharmonikusoknál, és mit jelent Münchenben vagy Bécsben? Micsoda képtelenség Minden koncertnek, minden darabnak és minden tételnek megvan a maga egyéni tempója, amely egyedi helyzetet képvisel.” Ezek a szavak, amelyeket Celi (így hívta mindenki Münchenben) szinte minden interjúban ismételgetett, összefoglalják Celibidache egyedi és különleges zenefelfogását, kiemelve egy ilyen erős és karizmatikus személyiség jelentőségét a klasszikus zenei interpretáció XX.

századi fejlődésében.”.