Chasing the Soft Underbelly: Törökország és a második világháború

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Chasing the Soft Underbelly: Turkey and the Second World War

Könyv tartalma:

A Chasing the Soft Underbelly című könyv Törökország második világháború alatti szerepét vizsgálja. Bár 1945 februárjáig nem volt hadviselő fél, számos kísérletet tettek arra, hogy belekényszerítsék a konfliktusba.

A második világháborúról szóló tanulmányok hagyományosan Hitler felemelkedésével és a nyugati demokráciák kudarcával kezdődnek a fasizmussal szemben. Bármennyire is fontosak voltak ezek az események, Törökország és a Balkán a konfliktus kulcsfontosságú pillanataiban döntő szerepet játszott. Hitler megértette, hogy Németországnak szüksége van a Balkán természeti erőforrásaira, míg Törökország Sztálin számára is fontos volt, aki a szorosban látta a Fekete-tengerre és a Szovjetunióba vezető utat.

Churchill volt a másik kulcsszereplő, akinek Törökország iránti érdeklődése az első világháború gallipoli hadjáratáig nyúlt vissza. Ez az érdeklődés, egyesek szerint megszállottság volt, amelyet a két világháború közötti években és a második világháború alatt is fenntartott. A "puha gyomor" volt az ő rövidítése arra, hogy Németországot Törökországon és a Balkánon keresztül támadta meg. Bár Törökország a második világháború legtöbb történetében általában lábjegyzetként szerepel, a harcoló felek stratégiáiban nagy szerepet játszott. Ez a könyv ezeket a stratégiákat vizsgálja elsődleges és másodlagos források alapján. A könyv a háború előtti Törökország, valamint a Törökországot fenyegető veszélyek és lehetőségek vizsgálatával kezdődik. Ez magában foglal egy fejezetet a török fegyveres erőkről és háborús felkészültségükről.

A könyv további része időrendben vezeti végig az olvasót a háború alatt, felvázolva a harcoló felek különböző terveit, ahogyan azok Törökországra hatottak. Ezek tükrözik a háború menetét, ahogy az Törökország határai körül és alkalmanként azon belül is tombolt. Azt is felvázolja, hogy a török fegyveres erők hogyan fejlődtek a háború alatt, mivel mindkét féltől felszerelést és kiképzést kaptak.

Annak ellenére, hogy Nagy-Britannia a szövetségesek oldalán a hajtóerő volt a sikertelen erőfeszítésekben, hogy Törökországot rávegyék a hadüzenetre, távol tartották Törökországot a tengelytábortól, ami 1939-41-ben súlyos katonai következményekkel járt volna. A török vezetés ügyes diplomáciai és katonai játszmát játszott annak érdekében, hogy fenntartsa nem hadviselő státuszát, bár jelentős gazdasági költségek árán. A tengelyhatalom tetőpontján, 1942-től eltekintve Törökország elsősorban a szövetségesek irányába nézett, miközben mindig aggódott a Szovjetunió miatt. Ez az aggodalom akkor csúcsosodott ki, amikor 1944-ben a Vörös Hadsereg megérkezett az európai határukra.