Cheddi Jagan és a hatalom politikája: Brit Guyana függetlenségi harca

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikák megosztott nézőpontot mutatnak: egyesek dicsérik a könyv hozzájárulását Guyana történetéhez, mások pedig kritizálják a kutatás és a hitelesség hiánya miatt.

A könyvet fontos hozzájárulásnak tartják Guyana történelméhez és a rabszolgasorban élő és rabszolgasorban élő emberek küzdelmeihez. Rávilágít Jagan szerepére, mint az önrendelkezési mozgalom egyik jelentős világszereplőjére.

A kritikusok szerint a könyvből hiányzik a valódi kutatás és rosszul van megírva, az események lusta visszaadásának minősítik. Azzal vádolják, hogy félreértelmezi a forrásokat, félremagyarázza a történelmi személyiségeket, és inkább propagandadarab, mint tudományos munka.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Cheddi Jagan and the Politics of Power: British Guiana's Struggle for Independence

Könyv tartalma:

Colin Palmer, a huszadik századi karibi brit és amerikai imperializmus egyik legjelentősebb krónikása itt elmeséli Brit Guyana függetlenségi harcának történetét. A történet középpontjában Cheddi Jagan áll, aki a gyarmat első miniszterelnöke volt, miután 1953-ban bevezették az általános felnőtt választójogot.

Palmer munkája számos brit, amerikai és guyanai levéltári forrás első felhasználásával részletesen bemutatja Jagan felemelkedését és bukását, az 1953 tavaszán aratott első választási győzelmétől kezdve egészen a britek által szervezett államcsíny utóhatásáig, amely az alkotmány felfüggesztéséhez és Jagan függetlenségre törekvő kormányának eltávolításához vezetett. Jagan politikai odüsszeiája folytatódott - 1957-ben újraválasztották a miniszterelnöki székbe -, de 1964-ben ismét kiesett a hatalomból a guyanai, brit és amerikai tisztviselők nyomására, akik gyanakodtak a Jagan és aktivista felesége, Janet Rosenberg által 1950-ben alapított Haladó Néppárt marxista befolyására. Jagan politikai életének azonban nem volt vége - az ellenzékben töltött évtizedek után 1992-ben ő lett Guyana elnöke.

Palmer finoman elemzi a marxizmus tényleges szerepét a karibi gyarmatellenes harcokban, és a karibi gyarmatosítás nagyobb történetét is szemügyre veszi, megvizsgálja a hazai és külföldi vezetők gyakran rosszindulatú szerepét, és bemutatja, hogy az erőszak, a rendőrségi korrupció, a politikai trükközés, a faji politika és a rossz vezetés hogyan késleltette Guyana függetlenségét 1966-ig, megrongálva ezzel a politikai szervezetet.