Értékelés:
A Frank Baines által írt „Chindit-ügy” kritikái vegyes érzelmeket mutatnak: egyes olvasók értékelik a Chindit-hadjárat egyedi nézőpontját és a szerző személyes tapasztalatait, míg mások kritizálják, hogy a könyv középpontjában egy Gurkha-katonával való homoszexuális kapcsolata áll. Az írói stílus vegyes kritikákat kap, egyesek szerint jól megírt, de túlságosan is burjánzó. Összességében a könyvet - az olvasó elvárásaitól függően - értékes emlékiratnak vagy a hadtörténelemtől való csalódást keltő elvonatkoztatásnak tartják.
Előnyök:⬤ Egyedi és személyes nézőpontot nyújt a Csindit-hadjáratról
⬤ jól megírt és leíró
⬤ erős érzelmeket és emberi tapasztalatokat idéz fel
⬤ betekintést nyújt a katonák emberségébe a háború közepette
⬤ nagy dicséretet kap őszinteségéért és részletességéért.
⬤ A szerző homoszexuális kapcsolatának középpontba állítása elriaszthatja a hagyományos háborús memoárt váró olvasókat
⬤ egyesek szerint az írásmód túlságosan metaforikus vagy túlságosan leíró
⬤ kiábrándító azok számára, akik részletes katonai stratégiákat és taktikákat keresnek
⬤ egyes olvasók szerint rosszul megírt vagy zavaró.
(35 olvasói vélemény alapján)
Chindit Affair: A Memoir of the War in Burma
1944 márciusában a 111. dandár mintegy 2200 harckiképzett katonája Indiából Észak-Burmába repült, hogy a dzsungelből kitisztított rögtönzött leszállópályákon szálljon le, Orde Wingates tábornok Chindit erőinek részei voltak, akiket a japánok elleni harcra küldtek mélyen a vonalaik mögé. Öt hónappal később a 111. dandár létszáma 118 fitt emberre csökkent, nyolc brit tisztre, néhány brit katonára és 90 gurkára. A nyolc tiszt egyike Frank Baines volt, és a Chindit-ügyben élénk nyelvezettel és éleslátással meséli el, mi történt.
Frank két szakasznyi fiatal gurkha parancsnoka volt, és a 111-es dandár parancsnokságához volt beosztva, John Masters alatt szolgált, ahol az idő nagy részében közvetlen közelről láthatta a dolgokat. Beszámolója új megvilágításba helyezi a chindit hadjárat vezetését, de mindenekelőtt ez egy katonatörténet.
A dzsungelharc minden borzalma megtalálható benne: piócák által kiszívott vér és bambuszra felnyársalt holttestek; japán katonák, akik emberi húst esznek; hadbíróság és kivégzés; katonák, akik megbetegednek és elesnek, akiket az út szélére dobnak, akiket harc közben ölnek meg és sebesítenek meg. A dzsungel hangulatát, a vízfolyásokat, a fákat, a madarakat és a kacsin falusiak egyszerű életmódját is megörökíti. A chindit hadműveletekről szóló egyetlen más beszámoló sem érinti meg ugyanolyan nyersen az idegeket, és egyik sem adja vissza olyan azonnal az érzéseket, hogy ott voltunk a dzsungelben és a hegyekben, amelyek szinte mindannyiukat felfalták.
