Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Circle Back: Poems
Fájdalmas meditáció a gyász ciklikus természetéről és az emlékezet korlátozott képességéről, hogy megőrizze mindazt, amit az idő elvesz tőlünk.
Hogyan lehet értelmet adni a veszteségnek - a személyes és a kollektív veszteségnek? Amikor a nyelv és az emlékezet ereje véges, hová forduljunk? Szembesülve "egy olyan évvel, amely arra hivatott, hogy véget vessen / az összes / eljövendőnek", az elismert költő, Adam Clay megkérdőjelezi, hogy van-e bármi, ami "elég széles ahhoz, hogy befogadja, ami megmaradt / a reményből". Egyértelmű út híján a Circle Back versei a gyász különös és kanyargós ösvényén bolyonganak. Útközben elmosódik a határ a valóság és az álmok között: tehenek bámulnak túlvilági szemekkel, 78-asok játszanak kaktusztűk alatt, egy apa a saját gyermekévé válik, és a halott valami bonyolultabbá válik - "festménnyé vált vázlat / egy poros szobában maradt / az átjárás hiányától porosodott".".
De e liminális tájak közepette a költészetben megmarad az "ígéret fonala". Bármilyen hibás is a nyelv, mégis hozzá fordulunk a hosszú életért, a szerelemért, mint "Keats, / aki vázlatosan visszaveti magát a helyére". Clay sebezhetően és árnyaltan részletezi a gyógyulás nehéz munkáját - és ezzel megragadja a gyász "furcsa körforgásában" a kegyelem szükséges pillanatait. Két barát száguld át egy locsolócsövön. Egy kert, tele riadt madarakkal. Futni indulunk egy szürke reggelen: egy hirtelen vadvirágfolt. A Vissza a körbe egy kitárt szív, amelyet az olvasók éppoly elgondolkodtatónak, mint amilyen gyengédnek találnak.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)