The Edict of Cyrus and Notions of Restoration in Ezra-Nehemiah and Chronicles
A Círusz-ediktum, amely Ezsdrás-Nehemiás könyvét nyitja (Ezsdrás 1:1-4) és a Krónikákat zárja (2Krón 36:22-23), más-más szerepet tölt be az egyes könyvekben. Ezsdrás-Nehemiás könyvében egy sikertelen helyreállítási eseményt eredményező parancs, míg a Krónikákban egy jövőbeli sikeres helyreállítási eseményt előrevetítő parancs. A kánon kontextusában az ediktumnak ezek a különböző felhasználásai teológiai szempontból jelentősek, különösen a Krónikákban a jövőre vonatkozó remény gondolatainak megfogalmazásában.
Bár a Krónika tudatában van annak, hogy valamikor a múltban történelmi helyreállítás történt (1Krón 3,19-24; 9,2-44), osztja Ezsdrás-Nehemiás érzését, miszerint a visszatérés valamiféle kudarcot vallott. Gilhooley kompozíciós elemzéssel azt állítja, hogy a Krónikákat lezáró ediktum az igazi, vagy inkább a teljes helyreállítást nem egy múltbeli eseményként ábrázolja, amin el kellene gondolkodni, hanem inkább olyan eseményként, amelyet valamikor a jövőben kell várni - egy olyan időszakban, amikor Izráeltől egy új, megdicsőült templom felállítását, politikai függetlenséget, a szolgaságból való felszabadulást, valamint az új teremtés és az új kultikus rend áldásait várták.
A Krónikákat az Ószövetség utolsó könyveként olvasva a különböző zsidó tanúkkal összhangban azt találjuk, hogy az ediktum a kánon programszerű lezárásává alakul át. Ennek megfelelően a Sionba való eszkatologikus visszatérés és a templom újjáépítése tűnik a kánonszerkesztők uralkodó gondjának. Ezek a versek, amelyek mind a Krónikákat, mind az Ószövetség egészét lezárják, másutt is a kánontudatos szerkezeti jelölőkkel párbeszédben olvashatók, és ezért formatívak lehetnek a kánoni teológia felépítésében.