Citizen Lincoln

Könyv tartalma:

A modern korban egyes kritikusok sekélyesnek minősítették Abraham Lincoln rabszolgaságellenes elhatározását. Egyesek passzív elnöknek állították be, aki mások bátor kezdeményezésére várt.

Az „Állampolgár Lincoln” másképp látja őt. Először is, Lincoln rabszolgaság elleni ellenszenvét az amerikai forradalom legmagasabb rendű eszméiben gyökerezőnek mutatja be, amelyeket saját korában romlottnak látott. Másodszor, Lincoln feltételezett „passzivitását” inkább bölcs óvatosságként határozza meg.

Lincoln törvényhozóként - először Illinois államban, majd később az Egyesült Államok Kongresszusában - megtanulta, hogy a merész kezdeményezések gyakran visszaütnek, és nem váltják be az eredeti szándékokat.

Az állami törvényhozásban Lincoln támogatott egy drámai belső fejlesztési projektet, amely a nemzeti válság közepette összeomlott. Lincoln a kongresszusban bátran ellenezte a mexikói háborút is, hogy aztán ügye elpárologjon, amint a Mexikóval kötött békeszerződés megszületett.

Mindkét esetben az időzítés hibás volt. Elsiette a merev politikai álláspontok kialakítását, holott nagyobb óvatossággal jobb eredményeket lehetett volna elérni. De mindkét esetben levont olyan tanulságokat, amelyek később jó szolgálatot tettek neki.

Lincoln elnökként bölcsen óvatos volt, mert tudta, hogy a merész fellépés csak megzavarhatja azt a kényes koalíciót, amely az Unió ügyét a győzelem felé vitte. Harriet Beecher Stowe úgy jellemezte Lincoln egyedülálló erejét, hogy „minden befolyásnak engedve, a népi igényeknek engedve, de mégis kitartóan és hajlíthatatlanul ragaszkodott a nagy cél megvalósításához”. Bölcsen hozzátette, hogy másfajta erő nem segíthette volna a nemzetet történelmének legsúlyosabb próbatételén.

E szerep betöltésével Abraham Lincoln teljesítette azt, amit már régóta személyes küldetésének tekintett nemzete gondviselésszerű sorsának tágabb összefüggésében.