Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 6 olvasói szavazat alapján történt.
A köztársasági élet kétszáz éve alatt, ha egy jel jellemzett bennünket, akkor az a militarizmus volt, amely behatolt a polgárság területére.
Mivel az erős ember mítosza uralt bennünket, a militarista mitológia felváltotta a történelmet, és a civilek a függöny mögött maradtak, akiknek demokratikus munkája hosszú, nehéz és titáni feladat volt. Egyfajta venezuelai típusú sziszifuszi mítosz.
A jelen korban, amikor a gondviselő ember mítosza már nem hozhat nagyobb szerencsétlenségeket, nagyon valószínű, hogy a diszkrét és hatékony emberek, mint ez a 19 venezuelai, akik két évszázad történelmét képviselik - Roscio, Madariaga, Bello, Vargas, Tovar y Tovar, Gallegos, Reveron, Villanueva, Leoni, Uslar, többek között -, akiket Arraiz az első sorba állít, elkezdik felhívni magukra a figyelmünket. Egyikük sem fogott fegyvert a valóság befolyásolására. Eszközeik mások voltak: a szó, a sztetoszkóp, az ecset, a feszület, a számológép, a törvények.
A szerző szerint a polgáriasság szövetének nem az állam a neuralgikus központja, és nem is kellene, hogy az legyen. Az itt összegyűjtött tevékenységek sokféleségéből kell táplálkoznia, amelyek közé tartozik a költészet, a festészet, az újságírás, az építészet, a mérnöki tudományok és sok más, a nemzet formálásához nélkülözhetetlen tudományág.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)