Clarence Thomas és az elveszett alkotmány

Olvasói vélemények

A könyv Clarence Thomas bíró életének és igazságszolgáltatási filozófiájának alapos feltárását nyújtja, kiemelve az eredetiség és az alkotmányos elvek iránti elkötelezettségét. Bár hatékonyan vázolja fel bírói jelentőségét és a jogi gondolkodáshoz való hozzájárulását, kritikákat kapott a rossz írásminőség és a nyelvtani problémák miatt.

Clarence Thomas életének és bírói filozófiájának részletes feltárása, jól megalapozott történelmi kontextus és elgondolkodtató betekintés az alkotmányos kérdésekbe. Sok olvasó inspirálónak találta, és nagyra értékelte áttekinthetőségét és jelentőségét. Emlékeztetőül szolgál az alkotmányban lefektetett elvekre.

Jelentős problémák az írás minőségével, beleértve a rossz nyelvtant és a futó mondatokat, amelyek egyesek számára rontották az olvasás élményét. Néhány olvasó azt is megjegyezte, hogy a konkrét jogi vélemények tárgyalása nem elég mélyreható, és több közvetlen összehasonlítást kívántak a kortárs bírói személyiségekkel.

(62 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Clarence Thomas and the Lost Constitution

Könyv tartalma:

Amikor Clarence Thomas 1991-ben csatlakozott a Legfelsőbb Bírósághoz, megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy egészen más alkotmányt értelmez, mint amit az alkotmányozók írtak - azt, amely egy olyan szövetségi kormányt hozott létre, amelyet az emberek saját választott képviselői irányítanak, azzal a feladattal megbízva, hogy védje az állampolgárok veleszületett jogait, miközben szabadon hagyja őket, hogy egyéni boldogságukat maguk alakítsák ki családjukban, közösségükben és államukban. Úgy találta, hogy elődei a Bíróságon bűnrészesek voltak ennek az átalakulásnak az első lépésében, amikor az 1870-es években elvetették azokat a polgárháborús módosításokat, amelyek célja az volt, hogy fekete amerikai honfitársainak teljes jogú állampolgárságot biztosítsanak. A következő generációban Woodrow Wilson, aki a törvényalkotókat és munkájukat elavultnak minősítette, arra törekedett, hogy a nép képviselői által hozott törvényeket magasan képzett, modern, állítólag pártatlan "szakértők" által hozott szabályokkal helyettesítse, és ezt az elképzelést Franklin Roosevelt a New Deal ügynökségek keretében szuperképzetté tette, amelyről elismerte, hogy nem volt alkotmányos alapja. Aztán Earl Warren főbíró vezetésével az 1950-es és 1960-as években a kilencesek nekiláttak, hogy megvalósítsák Wilson álmát, miszerint a Legfelsőbb Bíróság állandó alkotmányozó gyűlésként ül, füstből és tükörből törvényeket varázsol, és a korszellem kifejezéseként igazolja őket.

Thomasnak azonban, aki nyolc év után került a Bírósághoz, miután nyolc évig vezette a számtalan közigazgatási ügynökség egyikét, amelyet a Nagy Társadalom az FDR által létrehozott rakás tetejére halmozott, mélységes aggályai voltak az új kormányzati renddel kapcsolatban. Osztotta az alkotók vízióját a szabad, önkormányzó polgárokról, akik maguk alakítják a sorsukat. És saját tapasztalatai alapján, amelyek alapján a szegregált Savannah-ban nőtt fel, az egyetemen flörtölt a fekete radikalizmussal, majd elutasította azt, és egy olyan ügynökséget vezetett, amely állítólag az egyenlőséget segítette elő, kételkedett abban, hogy a meg nem választott szakértők és bírák valóban jobban értik a világegyetem erkölcsi ívét, mint maguk az emberek, vagy hogy az általuk hozott szabályok és ítéletek inkább jobbá, mint rosszabbá teszik az életet. Így hát a több mint negyedszázados bírósági munkája során írt több száz véleményében - a legfontosabbakat ezeken az oldalakon világos, nem jogász nyelven magyarázza - megkérdőjelezte az új rend alkotmányos alapjait, és megpróbálta visszaállítani a korlátozott, önkormányzati jellegű eredeti rendet, amely legitimebb, igazságosabb és szabadabb, mint az, ami a helyébe lépett. A Bíróság most úgy tűnik, hogy az általa kitaposott ösvényen fog haladni.

Egy szabad, önkormányzó nemzetnek független gondolkodású, önálló polgárokra van szüksége, és Thomas életrajza, amelyet itt szemléletesen elmesélnek, pontosan azt a fajta jellemet hozta létre, amelyről az alapítók feltételezték, hogy mindig is jellemezni fogja az amerikaiakat. Amerika jövője attól függ, hogy kultúrájának és intézményeinek ereje egyre több ilyen bélyegű polgárt formál.