Clay Pop dokumentálja a kerámiaszobrászat újbóli feltalálását a művészek új generációja által.
A gyakran inkább kézművességként, mint művészetként jellemzett médium, az agyag ma a formai és konceptuális innováció izgalmas platformja. A hagyományosan a populáris kultúrával való foglalatosságtól eltérően az agyag most új dimenziót ad a pop artnak.
A festészet aktuális problémáival párhuzamosan a Clay Pop című kötetben szereplő harmincnyolc művész közül sokan a nemi, faji és identitásbeli kérdéseket is vizsgálják, és az agyagot újszerű módon használják a társadalmi kérdések feldolgozására. A művészek a médiumot személyes narratívák megalkotására használják, és az agyagot a kézművesség és a design határain túlra helyezik.
Az új munkák nagy része túláradó és figuratív, és továbbfejleszti az agyag hagyományos felhasználási módját. A mázak különösen színesek, és olyan hatásokat tükröznek, amelyek a köznapi kereskedelmi képeket és művészeti forrásokat foglalják magukban az afroamerikai assemblage-tól Walt Disney-ig. Az 1970-es évek észak-kaliforniai funk-művészete éppúgy forrásként szolgál, mint az olyan pop-művészek munkái, mint Claes Oldenburg. Néhány művész a Közel-Kelet, Afrika és Ázsia művészeti hatásaira is támaszkodik.
A negyven művészről szóló fejezetek mindegyike tartalmaz egy-egy profilt a kerámiaművészeti gyakorlatukról, képeket a munkáikról és egy életrajzot. A bevezető a művészek egymáshoz kapcsolódó közösségét írja le, míg két hosszabb esszé a főként az elmúlt öt évben készült munkákat a pop art és a kerámia történetének kontextusába helyezi.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)