Értékelés:
A kritikák csalódottságot fejeznek ki mind a nyomdai minőség, mind a Simak-gyűjtemény tartalma miatt, kiemelve a főbb formázási problémákat és a történetek mélységének hiányát.
Előnyök:Néhány olvasó a könyv mérete ellenére a szöveg olvashatóságát értékeli. A „Project Mastodon” a gyűjtemény legjobb novellája, amelyet ígéretesnek, de végül csalódást keltőnek tartanak.
Hátrányok:A nyomtatási formátum zavaros és rosszul kivitelezett, a mondatokat helytelenül bekezdésként formázzák, a sortörések hibásak, a tartalomjegyzékben pedig hibák vannak. Sok kritikus naivnak, mélység nélkülinek találta a történeteket, lapos karakterekkel és Simak más műveihez képest általános csalódást keltőnek.
(4 olvasói vélemény alapján)
Clifford Simak Collection of Sci Fi; Hellhounds of the Cosmos, Project Mastodon, the World That Couldn't Be, the Street That Wasn't There
A Hellhounds of the Cosmos az Astounding Stories 1932. júniusi számában jelent meg.
Különösek a körülmények a Dr. White kilencvenkilenc embere által vívott interdimenzionális küzdelemben. A Project Mastodon a Galaxy 1955.
márciusi számában jelent meg.
Az volt. Nem ő egyedül, hanem ezer másik, akik kétségbeesetten dolgoztak, tudván, hogy az idő rövid, nem egyedül két, az időben rekedt emberért dolgoztak, hanem a békéért, amiről mindannyian álmodtak - amire az egész világ vágyott az idők során.
Ahhoz, hogy bármi hasznuk legyen, elengedhetetlen volt, hogy az időgépeket, amelyeket építeni szándékoztak, úgy tudták beállítani, ahogyan egy tüzér beállít egy ágyútöltényt, hogy minden egyes időgép a múlt ugyanazon pillanatába vigye a benne ülőket, hogy a működésük ugyanarra az időre, másodpercre pontosan kiterjedjen. Ez az ellenőrzés és a kalibrálás problémája volt - egy olyan prototípussal kezdve, amelyet a legfinomabb beállításként 50 000 éves ugrásokra kalibráltak. A Mastodon projekt végre elindult.
A The World That Couldn't Be a Galaxy Science Fiction 1958. januári számában jelent meg. Mint minden földművesnek minden bolygón, Duncannek is le kellett vadásznia mindent, ami károsította a termését - még akkor is, ha tisztában volt vele, hogy ez- Az utca, ami nem volt ott címmel jelent meg a Comet 1941.
júliusi számában. Mr.
Jonathon Chambers pontosan este hét órakor hagyta el a Maple Street-i házát, és elindult a napi sétára, amelyet húsz éve mindig ugyanabban az időpontban tett meg, esőben vagy hóban. A séta soha nem változott. Két háztömbnyit lépkedett a Maple Street-en, megállt a Vörös Csillag cukrászdánál, hogy vegyen egy Rose Trofero perfectót, majd a negyedik háztömb végéig sétált a Maple utcán.
Ott jobbra fordult a Lexingtonra, követte a Lexingtont az Oakig, végig az Oakon, és így a Lincolnon keresztül ismét a Maple-ig és az otthonáig.
Nem sétált gyorsan. Nem sietett. Mindig pontosan 7:45-kor ért vissza a bejárati ajtóhoz.
Soha senki nem állt meg vele beszélgetni. Még a Vörös Csillag cukrászdában, ahol a szivarját vásárolta, még a férfi is hallgatott, amíg a vásárlást intézte. Chambers úr csupán megkocogtatta a pult üveglapját egy érmével, a férfi benyúlt, és kihozta a dobozt, Chambers úr pedig elvette a szivarját.
Ennyi volt minden.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)