Cockney Reject

Olvasói vélemények

A könyv őszinte és magával ragadó beszámolót nyújt Jeff „Stinky” Turner életéről a Cockney Rejects és a punk szcéna tagjaként, megragadva a korszak nyers valóságát. Míg sok olvasó szerint a könyv lebilincselő és valóban tükrözi a zenekar útját, néhányan csalódottságuknak adtak hangot a befejezés és az elbeszélés általános hangvétele miatt.

⬤ Őszinte és magával ragadó történetmesélés, amely a Cockney Rejects és a punkzene rajongóinak is tetszeni fog.
⬤ Gazdag anekdoták és betekintés a zenekar történetébe és a punk szcénába.
⬤ Magával ragadó elbeszélői stílus, amely fenntartja az olvasók érdeklődését.
⬤ Olyan neves személyiségek, mint Morrissey hozzászólásai teszik még mélyebbé a könyvet.
⬤ Sok olvasó nosztalgiázott, és a könyv leírásai révén a saját fiatalságához kötődött.

⬤ Néhány olvasó a befejezést hiányosnak vagy túlságosan szentimentálisnak találta.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy a könyv időnként siránkozónak vagy önsajnálatra hajlamosnak tűnt.
⬤ Voltak panaszok a papír rossz minőségére, ami miatt kevésbé volt élvezetes olvasni, különösen nem anyanyelvi nyelven.
⬤ Néhány olvasó csalódottságát fejezte ki az erőszak és a szerző múltbeli viselkedésének középpontba állítása miatt.

(18 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Jeff Turner a londoni East End-i Custom House-ban nőtt fel, hét testvérével együtt, akik egy három hálószobás önkormányzati házon osztoztak.

Amikor a Sex Pistols "God Save the Queen" című slágere megjelent, bátyja, Mickey gitárt ragadott, Jeff pedig mikrofont, és együtt rohamozták meg a zenei színteret The Cockney Rejects néven. A The Rejects a fiatal, munkásosztálybeli létet képviselte, és azt, hogy senkitől semmit nem fogadnak el, ami azt eredményezte, hogy az agresszió és az erőszak volt a koncertjeik fő alapeleme.

Az őrület azonban nem tarthatott örökké, és ahogy a koncerteken uralkodó káosz kicsúszott a kezükből, úgy a zenekar is. Jeff kábultan és nincstelenül maradt, és itt meséli el a történetét.