Colas Breugnon (Egy burgundi történet)

Olvasói vélemények

Összességében a kritikák kiemelik a könyvet, mint kivételes irodalmi művet, amelyet érzelmi mélységéért és nyelvi zsenialitásáért dicsérnek, bár a nyelvi kiadásokkal kapcsolatban vannak olyan kérdések, amelyekkel foglalkozni kell.

A könyvet az irodalom egyik legkülönlegesebb művének tartják, amelyet szépségéért és érzelmi hatásáért értékelnek. Úgy jellemezték, mint örömteli és élvezetes olvasmányt, amely filmes adaptációra is alkalmas.

Panaszok érkeztek a helytelen kiadás letöltésével kapcsolatban, nevezetesen a felhasználók a keresett angol fordítás helyett a francia változatot kapták meg.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Colas Breugnon (A Burgundian Story)

Könyv tartalma:

A "Colas Breugnon" a háromszáz évvel ezelőtti burgundi élet bájos románca. Ez egy "önéletrajzi" regény, a történetet egyes szám első személyben Colas meséli el, aki visszatekint ötvenéves életére, és leírja annak minden örömét és bánatát.

A történet vidám és humoros, és tele van az életre vonatkozó bölcs megfigyelésekkel. --- "Colas Breugnon a joviális burgundi, a buja fafaragó, a poharát mindig is kedvelő tréfamester, a dilis fickó. Colas Breugnon mindenekelőtt szabad ember.

Szereti a királyát, de csak addig, amíg a király meghagyja neki a szabadságát; szereti a feleségét, de a saját hajlamait követi; kiváló viszonyban van a szomszédos plébánia papjával, de soha nem jár templomba; bálványozza a gyermekeit, de erőteljes egyénisége miatt nem hajlandó velük együtt élni.

Mindenkivel barátságos, de senkinek sem engedelmeskedik; szabadabb, mint a király; megvan benne az a humorérzék, amely a szabad szellemre jellemző, akihez az egész világ tartozik. Művészi szempontból a "Colas Breugnon" talán Rolland legsikerültebb művének tekinthető.

Azért, mert egybe van szőve, mert folyamatos ritmusban folyik, mert előrehaladását soha nem állítja meg a kényes problémák tárgyalása. Végig ugyanabban a hangnemben íródott. Az első mondat úgy adja meg a hangot, mint egy hangvilla, és onnan veszi fel az egész könyv a hangmagasságát.

Végig ugyanaz a lendületes dallam marad fenn. Az író sajátosan boldog formát használ. Stílusa költői, anélkül, hogy ténylegesen verses lenne; dallamosan szól, anélkül, hogy szigorúan metrikus lenne.

Ez a mű különbözik Rolland többi írásától. Nem történelmi tanulmány, nem kritikai méltatás, nem filozófiai esszé, de még csak nem is regény a szó legszorosabb értelmében.

Inkább visszaemlékezések kötete, ahogyan egy ötvenéves férfi meséli; és maga a céltalanság, amellyel ez az ember beszél, már önmagában is élvezetes; hiszen Breugnon maga a könyv egyetlen tárgya, aki egy szeszélyes, rokonszenves és agresszív személyiség megmutatásával tartja fenn a figyelmünket." (Stefan Zweig)