Colourfield Painting: Minimal, Cool, Hard Edge, Serial és Post-Painterly Absztrakt művészet a hatvanas évektől napjainkig

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikák jelentős elégedetlenséget jeleznek, különösen a színes illusztrációk hiánya és a reprodukciók rossz minősége miatt. Míg egyesek értéket találnak az írott tartalomban, az általános fogadtatás negatív, sokan átverésnek és átverésnek minősítik a könyvet az árazása és a gyártási minősége miatt.

Néhány olvasó viszont nagyra értékeli az írást és a tartalmat, mivel hasznos bevezetést nyújt a témához és a művészekhez. Szerintük az illusztrációk nem megfelelőek, a szöveg azonban hasznos kontextust biztosít.

A legtöbb kritika azt kifogásolja, hogy a könyv témája ellenére fekete-fehérben készült, és árához képest átverésnek minősíti. A reprodukciók minőségét rossznak, fénymásolatokhoz hasonlónak írják le, ami csalódást okoz a vásárlók körében. Sok kritikus csalódottságát fejezi ki a színes illusztrációk hiánya és az általános gyártási minőség miatt.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Colourfield Painting: Minimal, Cool, Hard Edge, Serial and Post-Painterly Abstract Art of the Sixties to the Present

Könyv tartalma:

COLOURFIELD FESTÉSZET.

A hatvanas évek festészetét különbözőképpen nevezték Colourfield, Hard Edge, Minimal és posztfestői absztrakciónak, és összekapcsolták a Pop Art, Op (optikai) művészet, kromatikus művészet, kinetikus absztrakció, holisztikus művészet, tiszta festészet, geometrikus absztrakció, ABC Art, Cool Art, nem gesztikus festészet, nem relacionalizmus, absztrakt manierizmus és absztrakt fenséges festészet.

A tanulmányban a "Colourfield", a "Hard Edge", a "Minimal" és a "Post-Painterly Abstraction" festészethez kapcsolódó festők közé tartoznak a minimalista művészek, mint Brice Marden, Sol LeWitt, Agnes Martin, Ad Reinhardt és Robert Ryman; a Colourfield festők, mint Helen Frankenthaler, Kenneth Noland, Sam Gilliam és Morris Louis; a festészet utáni absztrakciós festők, mint Frank Stella, David Novros, Richard Diebenkorn, Al Held, Jo Baer és Jules Olitski; és a Hard Edge festők, mint Ellsworth Kelly, Robert Mangold, Joseph Albers és Elisabeth Murray.

A Colourfield, a minimal, a Hard Edge és a Post-Painterly absztrakt festészetnek kifejezetten amerikai (és New York-i) íze volt, még akkor is, ha nem Amerikában vagy amerikai művészek által készítették. Bruce Glaser "Questions to Andre and Judd" című írásában Donald Judd folyamatosan hangsúlyozta, hogy az új (minimal) művészet egyértelműen amerikai és nem európai. Judd újra és újra hangsúlyozta, hogy az új művészet megpróbál elszakadni az európai hagyománytól. 'Nekem megfelel, ha ez mind a süllyesztőbe kerül' - mondta Judd. 'Engem egyáltalán nem érdekel az európai művészet, és úgy gondolom, hogy ezzel vége.'.

A Colourfield és a hatvanas évek festői közül sokan rendkívül ragyogóan színes műveket készítettek a hatvanas években, majd a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években visszatértek a szürke és a fekete komor színeihez. Az olyan festők, mint Brice Marden, Frank Stella, Jasper Johns és Jules Olitski kétértelműek a telített színekkel kapcsolatban: oda-vissza mozogtak a monokróm szürkék és feketék között a teljes színig. Az 1980-as évek végén és az 1990-es években az olyan festők, mint Frank Stella, Ellsworth Kelly, Jules Olitski és Larry Poons az élénk színektől a tompított monokróm felé mozdultak el. Az 1990-es évek közepén Frank Stella művei festetlenek voltak, helyette a fém és a fa természetes színeit használták; Brice Marden az 1970-es és 1980-as évek buja monokrómjaitól a Cold Mountain sorozatban és más műveiben a kínai kalligráfia fekete-fehérjéhez fordult.

Teljesen illusztrálva, jegyzetekkel és bibliográfiával.