Értékelés:
A könyv mély betekintést nyújt Asenath Nicholson ír burgonyaéhínség alatti élményeibe, Maureen O'Rourke Murphy történelmi kutatásainak tükrében. Nicholson egyedülálló perspektíváját, mint az ír történelem sötét időszakában segítséget nyújtó elkötelezett szószólóét, egyszerre értékeljük és csodáljuk, jellemét és elszántságát pedig az olvasók is elismerik. Az elbeszélés a személyes beszámolókat tágabb történelmi összefüggésekkel ötvözi, így jelentős forrásul szolgál mind az éhínség, mind a korszak társadalmi-politikai légkörének megértéséhez.
Előnyök:⬤ Az ír burgonyaéhínség egyedülálló és lebilincselő, első kézből származó beszámolója Asenath Nicholson szemszögéből.
⬤ Maureen O'Rourke Murphy jól megalapozott és átfogó történelmi kontextus.
⬤ Az éhínség emberi tapasztalataira és társadalmi hatásaira reflektál, és ezáltal a kortárs kérdésekkel is kapcsolatba hozhatóvá teszi.
⬤ Átgondolt gondolatokat tartalmaz az emberi állapotról és a társadalmi igazságosságról.
⬤ A lábjegyzetek és a további kontextusok fokozzák az olvasás élményét.
⬤ Egyesek ítélkezőnek vagy elfogultnak találhatják Nicholson megfigyeléseit, különösen az ír szegényekkel kapcsolatban.
⬤ Az elbeszélés érzelmileg nehezen emészthető a tárgyalt komor valóság miatt.
⬤ A történelmi kontextust nem ismerő olvasóknak további háttérismeretekre lehet szükségük ahhoz, hogy teljes mértékben értékelni tudják Nicholson művének jelentőségét.
(6 olvasói vélemény alapján)
Compassionate Stranger: Asenath Nicholson and the Great Irish Famine
A Compassionate Stranger, Asenath Nicholson első életrajza egy rendkívüli nő nagyrészt elfeledett történetét tárja fel. Az iskolai tanárnőnek tanult Nicholson részt vett a korabeli abolicionista, mértékletességi és diétás reformokban, mielőtt 1844-ben elhagyta New Yorkot, hogy személyesen vizsgálja meg az ír szegények helyzetét.
Egyedül járta be Írország szinte valamennyi megyéjét, és beszámolt a vidéki Írországban uralkodó állapotokról a nagy ír éhínség előestéjén. 1847-ben kiadta az Írországban üdvözöljük az idegent című, utazásairól szóló beszámolóját. 1846 decemberében visszatért Írországba, hogy megtegye, amit tudott, hogy enyhítse az éhínség okozta szenvedést - először Dublinban, majd 1847-48 telén Írország nyugati részén, ahol a legnagyobb volt a szenvedés.
Nicholson precíz, részletes naplójegyzetei és levelezése kísérteties betekintést enged az éhínség áldozatainak kétségbeesésébe, valamint azoknak a hanyagságába és kapzsiságába, akik tovább fokozták a szenvedést. A nagy írországi éhínségről szóló beszámolója, az Annals of the Famine in Ireland in 1847, 1848 and 1849 (Az írországi éhínség 1847-ben, 1848-ban és 1849-ben) egyszerre a munkájának feljegyzése és a szegényekkel szembeni hivatalos politika - föld, foglalkoztatás, éhínségsegélyezés - vádja.
Amellett, hogy elmeséli Nicholson történetét, Vermontban és New York állam északi részén töltött korai életétől kezdve az Írországban végzett ismertebb munkájáig, Murphy Nicholson saját írásait és más történelmi dokumentumokat is beszélgetésbe foglal. Ez nemcsak kontextusba helyezi Nicholson életét és munkásságát, hanem kiegészíti a személytelen hivatalos feljegyzéseket Nicholson együttérzőbb és szenvedélyesebb beszámolóival az ír szegényekről.
