Értékelés:
A könyv egy új elméleti keretet, a konzervatív internacionalizmust mutatja be, amely az amerikai külpolitika történelmi példáit ötvözi a diplomácia és a katonai fellépés megfontolt megközelítésére való felhívással. A meglévő nemzetközi kapcsolatok paradigmáinak hiányosságaival foglalkozik, és célja, hogy befolyásolja a jelenlegi és jövőbeli külpolitikai vitákat.
Előnyök:⬤ Úttörő elmélet, amely hozzájárul a nemzetközi kapcsolatokról szóló diskurzushoz.
⬤ Jól kutatott és történelmileg alátámasztott, különösen Jefferson, Polk, Truman és Reagan elnökök tettein keresztül.
⬤ Kétpárti perspektívát kínál.
⬤ Hozzáférhető és értékes a nemzetközi kapcsolatok új hallgatói és tapasztalt kutatói számára egyaránt.
⬤ Kapcsolódik a kortárs külpolitikai vitákhoz, így releváns és időszerű.
⬤ Néhány kritika a felhasznált történelmi példákkal és azok alkalmasságával kapcsolatban az elmélet alátámasztására.
⬤ A szerző állítása a békés demokratikus államközi kölcsönhatásról nem általánosan elfogadott.
⬤ Az elméleti alátámasztás túlságosan leegyszerűsítheti az összetett nemzetközi kapcsolatokat.
⬤ Egyes történelmi esetek meggyőző ábrázolásának hiánya aláássa az érvelést.
(8 olvasói vélemény alapján)
Conservative Internationalism: Armed Diplomacy Under Jefferson, Polk, Truman, and Reagan
Amerika túlterhelt külpolitikai hagyományainak és a mai világpolitika szempontjából való jelentőségének újbóli vizsgálata
Az amerikai külpolitikáról szóló viták három fő hagyomány - a liberális internacionalizmus, a realizmus és a nacionalizmus - körül forognak. Ebben a könyvben Henry Nau, a kiváló politológus mélyen belemerül egy negyedik, figyelmen kívül hagyott külpolitikai hagyományba, amelyet "konzervatív internacionalizmusnak" nevez. Ez a megközelítés a liberális internacionalizmushoz hasonlóan a szabadságot terjeszti, a realizmushoz hasonlóan a fegyveres diplomáciát, a nacionalizmushoz hasonlóan pedig a nemzeti szuverenitást őrzi. Célja a korlátozott kormányzás vagy a független "testvérköztársaságok" világa, nem pedig a nagyhatalmi koncertek vagy a központosított nemzetközi intézmények világa.
Nau a konzervatív internacionalizmust vizsgálja Thomas Jefferson, James Polk, Harry Truman és Ronald Reagan külpolitikájában. Ezek az elnökök minden más elnöknél többet tettek a szabadság ívének kiterjesztéséért, az erő, a diplomácia és a kompromisszum ügyes kombinációjával. Reagan óta az elnökök ide-oda ingadoznak a fő hagyományok között, Bush alatt túlzásba vitték a túlkapásokat, Obama alatt pedig visszavettek. Nau bemutatja, hogy a konzervatív internacionalizmus alternatív utat kínál. A szabadságra törekszik, de nem mindenhol, és olyan helyzeteket helyez előtérbe, amelyek már létező szabad országokkal határosak - például Törökországot Irak helyett. Kisebb erőt alkalmaz a tárgyalások befolyásolására a korai szakaszban, mint nagyobb erőt később, a tárgyalások sikertelensége után. És időben kompromisszumokat köt, hogy katonai befolyást szerezzen és fenntartsa a közvélemény támogatását.
A konzervatív internacionalizmus egy elhanyagolt külpolitikai hagyomány úttörő újjáélesztése, amely megmutatja, hogy az Egyesült Államok hogyan tarthatja fenn hatékonyan a globális vezető szerepet, miközben tiszteletben tartja a közakarat és az anyagi erőforrások korlátait.
