Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Juan Pablo Mobili versei abból születnek, hogy az életet olyan szemmel éli, amely már nem akar látni, de nyitva maradt, és egy család és két ország állampolgárságának lenyomatát hordozza. Bennük találkozhatsz azokkal az emberekkel, akiket szeretett és mélyen formálta azt, amire figyelnie kell, és egy személyes várossal, amely folyamatosan megalapozza jelenlétét és nyomát - Buenos Aires ritmusa és New York ritmusa -, tele a szépség emlékeivel és a még mindig megtörténő tragédiákkal, az igazságtalanságokkal, amelyeket olyan emberekkel szemben követtek el, akik nem érdemelték meg azokat.
A Contraband verseiben találkozhatsz a költő édesanyjával és apjával, akik jóval azután látogatnak el, hogy elhunytak, beszámolók az áldásokról és az átkokról, hogy emlékszik arra, aminek tanúja volt, figyeli a világot, amint önmagával küzd, és néha eljut a megváltásig.
Végső soron ezek a versek egy bizonyos, nehezen megszerzett örömről szólnak, miután sikerült némileg megbékélnie azzal, hogy úgy alakult, ahogyan alakult, egy emberi lény - „az egyetlen állat, amely elpirul, vagy el kell pirulnia”, ahogy Mark Twain írta -, aki még mindig szkeptikus, de drukkol, hogy a kedvesség megnyerje a közömbösség elleni harcot. Olvadt anyag, amelyet verssé formálhatunk, ami számíthat az olvasónak, vagy legalábbis egy mód arra, hogy a világot vendégszeretőbb hellyé tegyük.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)