Cool Shades of Eventide

Könyv tartalma:

"Nancy Krieg versei a természeti világot és a belső tájakat egyaránt felfedezik, miközben nagy figyelmet fordítanak a nyelv zenéjére. Az így létrejövő rezonancia visszhangzik az elmében és a kinti térben, ahol a hang új kinyilatkoztatásra készteti őket. Olvassa ezeket a verseket hangosan, hogy valódi hatásuk érvényesüljön.".

-Shawn Pavey, És ha mégis, akkor mi van?

"Nancy Krieg versei minden egyes olvasáskor egy kicsit jobban megnyílnak. Olyan szerelmes versek ezek, amelyek sokkal mélyebbre hatolnak, mint a rajongás tükröződő felszíne; az emberi kapcsolat természetének iszapjáig és alapkövéig szántanak, feltárva a "szív erőszakos hullámzását". A kötet versei a bennünk lévő kozmoszhoz szólnak. Krieg megtalálja a magasztos zeneiséget közös tapasztalatainkban. A muzsika minden bizonnyal egyike annak a sokféle aspektusnak, amely Krieg verseiben megmutatkozik. Az egyik pillanatban "Szerzetes mászik/egyenesen az égbe", a másikban "Mérföldes trombita lehel/fülembe". Ez utóbbiban az olvasó a fülében érzi a rügyeket, látja a mosógép szárítójának monoton ciklusait, és átéli, ahogy a jazz-zseni generációkat szállított elviselhetőbb helyekre. Bár ez a könyv néha elgondolkodtat, hogy "talán mi vagyunk az őrület megtestesítői", a Cool Shades of Eventide mindenekelőtt arra kér, hogy mindig emlékezzünk arra, hogy "nem kell erősnek lenni, csak embernek".

-James Benger, a Hátulról szerzője.

"Azt mondják, hogy a zene a világegyetem gyógyító ereje, én azt állítom, hogy a zene az, ami az egész létezésünket a helyén tartja. Nancy Krieg számára az Eventide hűvös árnyalatai című új gyűjteményében mindenütt zene van. Ezek a versek úgy csengenek, mint a napfelkelte bendzsója, megfogják az idő bluesát, és teljes arcát nézik, belefeledkeznek a most jazzébe, és hallgatják a pillanat lélegzetét annak minden gyengéd kakofóniájában. Ott van az ecset alkímiája a snare-en, miközben a ride cintányér, csukott kapoccsal, sisterg a szent hang körül, amit csak a költészet tud dokumentálni. Ez egy szép könyv, az ünneplés könyve, és az ő szavaival Hirtelen az égen vagyunk.".

-Jason Baldinger, A hátsó utak története.

Misplaced

"Ha a Cool Shades of Eventide úgy hangzik, mint egy blues-dal, valóban így van, mert Nancy Krieg hivatásos zenész írta ezt a verseskötetet, amely számos vázlatot tartalmaz a zenei élet bennfentes szemszögéből - a bluegrasstól ("John Henry", "Woodshed"), bluest és jazzt ("minden jó gyerek", "Jazz a Blue Roomban", "A gyógyító íve", "Blue Scapes ride till one", "Kiel over blues", "Blues Round"), amely egy olyan technikát is tartalmaz, amellyel egy zenekari társát motiválja, "mert apunak szüksége van a gyógyszerére" ("Todd Loves Nancy Drew"). Az egyik vers Janis Joplin megküzdési módszerébe enged betekintést a "tű és a kar" című versben, Krieg pedig a képi világot bővíti azzal, hogy a képzőművészetet használja a zene leírására az "Eliane" című versben, aki "négyzet alakú lyukakba hajtogatja/a tekintetek csomóit". Ez a gyűjtemény azonban nem kizárólag a zenét vizsgálja. Írói törekvéseinek korai szakaszában Krieg filozófiai és pszichológiai meglátásokat is megjelenített. Az elmúlt évtizedben figyeltem, ahogyan írása fejlődik azáltal, hogy ezeket a meglátásokat titokzatos képekkel szövi át, mint például a "Látogató" című versben, ahol "egy bőrönd tele kínnal/tört csillagkorona/törött csillagok/csomósodik a hajában".

-Lindsey Martin-Bowen, a Where Water szerzője.

Meets the Rock és Crossing Kansas with Jim Morrison szerzője.