Értékelés:
Stephan Orth „Couchsurfing Iránban” című könyve egyedülálló utazási élménybeszámolót kínál, melyben személyes tapasztalatok keverednek az iráni kultúra, az emberek és a társadalmi kihívások megismerésével. Bár sok olvasó lebilincselőnek és informatívnak találta, néhányan úgy érezték, hogy más útleírásokhoz képest hiányzik belőle a mélység.
Előnyök:⬤ Személyes és mélyreható betekintést nyújt az iráni kultúrába és társadalomba.
⬤ Az iráni élet hivatalos és nem hivatalos aspektusait egyaránt feltárja, megkérdőjelezve az előítéleteket.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely humoros és átélhető utazási élményeket fogalmaz meg.
⬤ Az Iránban újonnan járatos olvasók számára is tanulságos, és hasznos azoknak, akik már ismerik az országot.
⬤ Nem rendelkezik olyan mélységű és összehasonlító elemzésekkel, mint amilyenek az olyan neves utazási írók, mint Paul Theroux műveiben találhatók.
⬤ Az iráni társadalom vallási és konzervatív szegmenseinek feltárása nem kielégítő.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy az elbeszélés időnként felszínesnek tűnik, és csupán a felszínt érinti.
(7 olvasói vélemény alapján)
Couchsurfing in Iran: Revealing a Hidden World
Modern bepillantás az iráni élet meglepő valóságába.
Irán: A nyugatiak által ritkán látott, mégis gyakran félreértett úti cél. Egy ország, amely egyszerre elvarázsolja és feldühíti azokat, akik ellátogatnak oda. Egy hely, ahol a kettős élet normává vált.
A Couchsurfing Iránban című könyvében a díjnyertes szerző, Stephan Orth hatvankét napot töltött úton ebben a titokzatos iszlám köztársaságban, hogy leleplező, kulisszák mögötti betekintést nyújtson a világ egyik legzártabb társadalmának életébe. Naponta megtapasztalja, hogy az általa "két Iránnak" nevezett, egymás mellett létező ország - a "teokrácia, ahol az emberek mauzóleumokban gyászolják mártírjaikat", és a "bújócska, ahol az emberek titkos partikat tartanak, és a lelki boldogság helyett világi izgalmakat keresnek" -, és megtudja, hogy az irániak szakértőkké váltak az ország szigorú törvényeinek kijátszásában. Közel kerül a helyiekhez, és több mint 8400 kilométert tesz meg, zárt ajtók és üres ablakok mögé lesve, hogy feltárja egy olyan ország belső működését, ahol a nyilvános látszat és a magánélet valósága szembeszökő ellentétben áll egymással.
