Cowboyok és barlanglakók: A Utah állambeli Grand Gulch kosárfonó régészete

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikák kiemelik a könyv lebilincselő írói stílusát és a jelentős történelmi ismereteket, különösen az Egyesült Államok délnyugati részének régészetét illetően. Sok olvasó értékeli a szerző szakértelmét és a könyv informatív tartalmát a korai régészeti expedíciókról és a leletek megőrzésének fontosságáról. Egyes kritikusok azonban azt kifogásolják, hogy a könyvből hiányoznak az új információk, és hogy a hangsúly eltér a hagyományos régészeti témáktól.

⬤ Jól megírt és élvezetes
⬤ részletes betekintést nyújt a délnyugati régészetbe
⬤ ritka fotókat tartalmaz
⬤ új szemszögből mutatja be a korai régészeti gyakorlatokat
⬤ nélkülözhetetlen a délnyugati történelem és régészet iránt érdeklődők számára
⬤ magával ragadó történeteket kínál a Grand Gulch területéről.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyvből hiányoznak a lényeges új információk
⬤ kritika, hogy a régészeti gyakorlatok kormányzati ellenőrzésére összpontosít, nem pedig az ősi népek szokásaira
⬤ néhányan minimálisnak találták a régészet szempontjából való jelentőségét.

(21 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Cowboys and Cave Dwellers: Basketmaker Archaeology of Utah's Grand Gulch

Könyv tartalma:

Utah állam délkeleti részének kanyargós kanyonvidéke régészeti lelőhelyek ezreit rejti, a mai délnyugati indián népek őseinek ősi otthonait. A tizenkilencedik század végén kalandvágyó cowboy-archeológusok tették meg az első kitérőket a kanyonokba, hogy e prehisztorikus kultúrák tárgyi maradványait keressék. Richard Wetherill farmer (a legismertebb a Mesa Verde-i sziklapalota "felfedezőjeként") és testvérei.

Charles McLoyd és Charles Cary Graham vállalkozók.

És számos más kalandor, tudós, prédikátor és üzletember indított expedíciót a ma Grand Gulch néven ismert területre.

A tudományos szigor különböző fokozataival feltérképezték és feltárták a kanyon gazdag régészeti lelőhelyeit, és nagyszámú leletet és temetkezési tárgyat hoztak ki, hogy otthon kiállítsák vagy eladják - legyen az "otthon" Durango, Chicago, New York vagy Helsinki. Egy 1893-94 telén tett útja során Richard Wetherill meggyőző bizonyítékot tárt fel arra vonatkozóan, hogy a Grand Gulchban az úgynevezett anaszazik, vagyis a sziklalakók előtt egy korábban ismeretlen népcsoport élt. Wetherill ezeket az embereket "kosárkészítőknek" nevezte el, és ezzel a régió őskori múltjának megértésében új korszakot nyitott.

Majdnem száz évvel később kezdődött az a modernkori kaland, amely a Wetherill-Grand Gulch kutatási projekt néven vált ismertté. A Gulch kevéssé dokumentált története által felkeltett érdeklődés hatására amatőr régészek egy csoportja alulról szerveződő erőfeszítéseket indított, hogy visszaszerezzék a történelmet, és megtalálják a délkelet-Utah száraz talajából előkerült számos leletet. Rájöttek, hogy a Gulch felbecsülhetetlen értékű nyomokat tartalmaz a kanyon falán a Wetherille-ék és mások által a kanyon falán hagyott keltezett jelek formájában, amikor helyszínről helyszínre jártak. A Gulch eredeti felfedezőinek felkutatására tett erőfeszítések végül a chicagói Field Múzeumba és a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeumba vezették a csapatot.

Fred M. Blackburn és Ray A. Williamson ebben a könyvben a Grand Gulch korai régészeti expedícióinak és a Wetherill-Grand Gulch kutatási projektnek két, egymással összefonódó történetét meséli el. Eközben leírják, hogy mit tudunk ma a kosárcsináló kultúráról, és egy felkavaró kérést fogalmaznak meg nemzetünk felbecsülhetetlen értékű régészeti örökségének megőrzéséért. Színes és fekete-fehér fotókkal gazdagon illusztrálva.