Cracking Up: A tudattalan élmény munkája

Olvasói vélemények

Az olvasók Christopher Bollast kortárs pszichoanalitikus szerzőként értékelik, aki olyan mély témákat dolgoz fel írásaiban, mint a tudattalan, a kreativitás és a trauma összetettsége. Munkássága, különösen a „Cracking Up” című könyvében, a pszichoanalitikus elmélet továbbfejlesztéséről, valamint a kreatív folyamat és a psziché természetének új meglátásairól nevezetes. Néhány olvasó azonban kihívásnak találhatja a tartalmat, esetleg annak mélysége és összetettsége miatt.

⬤ Bollas frissítő nézőpontot nyújt a pszichoanalízishez, eltávolodva a mainstream megközelítésektől.
⬤ Az írás világos, egyenes és elgondolkodtató.
⬤ A pszichológia mély és alapvető témáit tárja fel, mint például a tudattalan kommunikáció és a kreativitás.
⬤ A szerző koncepciói, mint például a „pszichikus nemzetségek”, eredetiek és értékesek a klinikusok számára.
⬤ Javítja a terápiás folyamat és a szabad asszociatív módszer megértését.

⬤ Néhány olvasó túlságosan összetettnek vagy sűrűnek találhatja az anyagot.
⬤ A pszichoanalitikus fogalmakkal nem ismerkedőknek nehézséget okozhat az elméleti viták teljes megértése.
⬤ A könyv nem biztos, hogy a könnyedebb vagy mainstream pszichológiai irodalmat keresőknek tetszeni fog.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Cracking Up: The Work of Unconscious Experience

Könyv tartalma:

A Being a Character című könyvében Christopher Bollas amellett érvelt, hogy Freud álomfolyamatról alkotott elképzelése modellként szolgál minden tudattalan mentális tapasztalatra.

A Cracking Up című könyvében kiterjeszti az emberi tapasztalat belső világának feltárását, és azt sugallja, hogy ennek a tapasztalatnak a ritmusa létfontosságú az egyéni kreativitás szempontjából. Lehetővé teszi számunkra, hogy kifejlesszük azt, amit a szerző "külön érzéknek" nevez, amelyet arra használunk, hogy felmérjük saját tapasztalataink jelentését, és arra is, hogy együttérzően ráhangolódjunk más emberek életére.

Ebben az eredeti és elgondolkodtató könyvben Bollas azt vizsgálja, hogy az emberek hogyan nevelik egymást a tudattalan életük idiómáira, és megvizsgálja azoknak a traumáknak a természetét és következményeit, amelyek gátolják ennek szabadságát. Azt vizsgálja, mit értünk múlton - megváltoztathatatlan-e, vagy a történelem lehet a tapasztalat kreatív, nyitott megértése? Azáltal ismerjük meg magunkat, hogy formát és értelmet adunk a múltunknak - mégis mit értünk én alatt? Bollas válasza még több módot sugall arra, hogy az "önálló értelem" hogyan fejezi ki minden egyes ember egyedi tulajdonságait.