Creating Authenticity: Authentication Processes in Ethnographic Museums
A "hitelesség" és a hitelesítés áll a múzeumok érdeklődésének középpontjában a kiállítások, a tárgyak és a látogatókkal való interakció terén. Ezek a fogalmak a kultúráról és a gyűjtésről szóló korai gondolkodás központi elemét képezték. A XIX. századi felfedezők, a megbízott múzeumi gyűjtők és az úttörő etnográfusok távoli közösségek tárgyainak gyűjtése és tanulmányozása révén próbálták feltárni a kultúrák lényegét. Ehhez hasonlóan a történeti régészet is eltért attól az elképzeléstől, hogy a kultúrák különálló, körülhatárolt egységek, amelyek eltéréseknek vannak kitéve, de éppen ezért vissza is kell vezetni őket egy (még) mélyebb múltban lévő, teljesebb eredeti formához, és ahhoz kell kapcsolódniuk.
A mai néprajzi múzeumi gyűjteményekben található tárgyak nagy része erről a meggyőződésről tanúskodik. A posztstrukturalista gondolkodás az autentikus messzemenő dekonstrukcióját hozta magával. Felismerték, hogy mind a távoli közösségekről, mind a mély múltról csak akkor lehet beszélni, ha vágyaknak, konstrukcióknak és kitalációknak tekintjük őket.
A kulturális környezetük és múltjuk ábrázolásának e levetkőzése ellenére a hitelesség igénye és a hitelesítésre való törekvés továbbra is mindenütt jelen van. Ez a könyv azt vizsgálja, hogy a kortárs néprajzi múzeumokban hogyan érvényesül a hitelesség az érdekelt felekkel folytatott párbeszédekben, és hogyan mutatják be magukat a múzeumok. Hogyan lépünk kapcsolatba a hitelesség és a hitelesítés kérdéseivel, amikor kurátorkodunk, műtárgyakat tanulmányozunk, gyűjtünk, repatriálunk és (újra)bemutatunk? A szerzők bemutatják, hogy az autentikus milyen eltérő módon kerül játékba, dekonstruálódik és operacionalizálódik. A könyv szerint a hitelesség egy olyan vágy kifejeződése, amely éppúgy problémás, mint amilyen rugalmas.
A kötet a leideni Holland Nemzeti Néprajzi Múzeummal együttműködésben jelent meg.