A 19. századi német gondolkodó, G.
W. F. Hegel az európai filozófia kánonjának kiemelkedő alakja.
A Hegel utáni európai filozófia legtöbb jelentős alakja kifejezetten az ő gondolatával foglalkozik saját műveiben. Hegel azonban a nyugati kánon megszokott területén kívül is nagy szerepet játszik, legtöbbször gonosztevőként, de néha a gyarmatosítás, a szexizmus és a rasszizmus elleni felszabadító harcok forrásaként is.
Hegel a saját munkásságát úgy értelmezte, mint ami a szabadság fölött áll, mégis ironikus módon olyan szövegeket írt, amelyek nemcsak kifejezetten eurocentrikusak, hanem még rasszisták is. Kell-e, és lehetséges-e egyáltalán, hogy a hegeli szövegeket és eszméket produktív diskurzusba hozzuk azokkal, akiket ő maga oly gyakran határozottan Másnak, sőt alsóbbrendűnek tekintett? E kérdésre adott válaszként a Creolizing Hegel című kötetben transzdiszciplináris tudósok mutatják be a Hegel művének kreolizálására vonatkozó különböző megközelítéseket.
A kötet esszéi a hegeli szövegeket és témákat a módszer, a tudományágak és a hagyományok határain átívelve tárgyalják. A feladat nem egyszerűen az, hogy összehasonlítsuk és szembeállítsuk Hegelt valamilyen „kívülálló” figurával vagy hagyománnyal, hanem inkább az, hogy újragondoljuk és újrakonfiguráljuk az ezekben az interdiszciplináris esszékben összefoglalt összes figurával és gondolattal kapcsolatos felfogásunkat.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)