Cross Bronx: A Writing Life

Olvasói vélemények

Peter Quinn memoárja, a Cross Bronx: A Writing Life” című könyve Bronxban felnőttként szerzett tapasztalatait, ír-katolikus örökségét, valamint beszédírói és írói karrierjét mutatja be. A könyv tele van magával ragadó történetekkel és elmélkedésekkel az életről, a politikáról és a személyes fejlődésről, egyszerre szolgál személyes elbeszélésként és Bronx és New York kulturális történelmeként.

Az emlékirat magával ragadó, jól megírt és személyes anekdotákban gazdag. Az olvasók nagyra értékelik humorát, hitelességét és a New York-i történelem és politika megismerését. Sokan úgy találják, hogy ez egy szívből jövő tisztelgés Bronx előtt, amely a család, az örökség és a személyes utazás témáival rezonál. A szerző történetmesélő képessége magával ragadja a legkülönbözőbb közönséget, így a Bronxot ismerők és a Bronxot nem ismerők számára egyaránt érthetővé teszi a könyvet.

Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv időnként kissé lassan olvasható. Néhányan megjegyezték, hogy ha valakit nem érdekel a politika, bizonyos részeket kevésbé találhat magával ragadónak. Ezek a kritikák azonban jelentéktelennek tűntek a memoár általános pozitív fogadtatásához képest.

(18 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Utánozhatatlan prózájában Peter Quinn, a mesteri mesemondó elmeséli a bronxi ír katolikus negyedből a nagypályás politika és a vállalati keménykedés arénájába vezető útját.

A Cross Bronx Peter Quinn egyedülálló beszámolója a reklámszakemberként, levéltárosként, tanárként, Wall Street-i futárként, bírósági tisztviselőként, politikai beszédíróként, vállalati íróként és díjnyertes regényíróként megélt kalandjairól. Pete Hamillhez hasonlóan Quinn is ízig-vérig New York-i. Fejlődése a mára már eltűnt Bronxban töltött gyermekkorától kezdve az Albany csarnokaiban és elegáns vállalati irodákban tett hőstettein át egészen addig, hogy aztán mindeztől elmenjen, az első oldaltól az utolsóig megidéző, szórakoztató és tanulságos. A Cross Bronx tele van szellemes, magával ragadó történetekkel.

Quinn leginkább regényeiről ismert (a Fordham University Press nemrégiben adta ki újra a New York ReLit impresszumában), amelyek közül kiemelkedik az American Book Award-díjas Banished Children of Eve című regénye. Colum McCann úgy foglalta össze Quinn történelmi detektívregény-trilógiáját, hogy "nagyvonalú, mozgékony és mély". Quinn most megragadta az időt és az ihletet, amelyet "a világjárvány furcsa közjátékának" köszönhetően kapott, hogy közelről és személyesen számoljon be arról, hogyan dolgozott beszédíróként politikai hátsó szobákban és vállalati igazgatósági szobákban:

"A felborult elvárások és a félelemmel teli bizonytalanság pillanatában John Donne harangzúgása talán már nem is olyan halk, mint amilyennek egykor tűnt. Mielőtt ítéletet hirdetnek és ítéletet hajtanak végre, szeretném, ha a vádlottak padjáról szólhatnék. Senki se írja meg a sírfeliratomat. Végül is ez a legjobb, amit tehetek." (a prológusból)

1979 és 1985 között Quinn Hugh Carey és Mario Cuomo New York-i kormányzó fő beszédírójaként dolgozott, és segített Cuomo 1984-es demokrata konvención elhangzott mérföldkőnek számító beszédének, valamint a Notre Dame Egyetemen a vallásról és a politikáról tartott beszédének kidolgozásában. Quinn ezután a Time Inc. vezető beszédírójaként dolgozott, majd 2007 végén a Time Warner vállalati szerkesztőségi igazgatójaként vonult nyugdíjba. Szemtanúként és résztvevőként túlélte a választásokat, a megafúziókat és a városi pusztulást. A Cross Bronx című könyvében a nagyhatalmú politikusok és a nagy tétekkel teli vállalati intrikák bennfentes nézőpontját mutatja be.

A díjnyertes szerző képtelen unalmas mondatot írni, megragadja a figyelmünket, és az elejétől a végéig leköt minket. Mesélői képességei soha nem mutatkoztak meg jobban, mint ebben a leleplező, lebilincselő memoárban.