Értékelés:
Ben Perry „Cry, Baby” című könyve a könnyek és a sírás jelentőségét vizsgálja az emberi tapasztalatokban, személyes elbeszéléseket és különböző tudományágak kutatásait ötvözve. Bár a könyvet dicsérték érzelmi mélységéért és ékesszólásáért, egyes olvasók politikai töltetűnek vagy friss meglátások nélkülinek találták.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt és szívhez szóló történetmesélés.
⬤ A könnyek és az érzelmi kifejezés jelentőségének elgondolkodtató feltárása.
⬤ A személyes történetek fokozzák az átélhetőséget.
⬤ Reményt nyújt és érzelmi kapcsolatokra ösztönöz.
⬤ A sírással kapcsolatos társadalmi normákkal és annak az egyénekre gyakorolt hatásaival foglalkozik.
⬤ Hasznos azok számára, akik saját érzelmi tapasztalataikkal küzdenek.
⬤ Egyes kritikusok szerint politikailag elfogult, nem pedig tisztán informatív.
⬤ Néhány kritika megjegyezte, hogy egyes területeken nem tartalmaz új meglátásokat vagy mélységeket.
⬤ Túlságosan szentimentálisnak vagy sírósnak tűnhet.
(16 olvasói vélemény alapján)
Cry, Baby: Why Our Tears Matter
Mi történik, amikor sírunk - és amikor nem?
A sírás az egyik legprivátabb cselekedetünk, amely kapcsolatot teremthet. A könnyek elhomályosíthatják a látásunkat, de nagy tisztánlátást is hozhatnak. És mind az irodalomban, mind az életben a sírás gyakran megnyitja az átalakulás vagy akár a feltámadás kapuját. Sokunkat azonban arra tanítottak, hogy elnyomjuk érzelmeinket és elrejtsük könnyeinket. Amikor Benjamin Perry író rájött, hogy több mint tíz éve nem sírt, kísérletbe kezdett: minden nap sírni kezdett. De nem sejtette, hogy a könnyek mélyebb kapcsolatba hozzák majd őt egy olyan világgal, amely széttöredezik.
A Cry, Baby az emberek gazdag sírási örökségét tárja fel - és azt, hogy néhányan miért hagytuk abba. Egy újságíró éles szemével és egy jó barát sebezhetőségével Perry a könnyeink nagy paradoxonjait tárja fel. Miért sírunk? A rasszizmus, szexizmus és homofóbia által fémjelzett társadalmakban kinek szabad sírnia - és kinek nem? És ha a sírás valami alapvető dolgot árul el arról, hogy kik vagyunk, akkor mit mondanak a könnyeink? A sírás hatalmas történetét, irodalmát, fiziológiáját, pszichológiáját és spiritualitását feltárva felismerhetjük legmélyebb reményeinket és vágyainkat, azt, hogyan kapcsolódunk másokhoz, és azokat a társadalmi erőket, amelyek arra törekszenek, hogy távol tartsanak minket a gyásztól. Amikor szembesülünk a mindennapi élet magánéleti és néha kimondhatatlan fájdalmaival, nem is beszélve az olyan egzisztenciális fenyegetésekről, mint az éghajlatváltozás és a rendszerszintű rasszizmus, sírunk azért a világért, amelyben élni szeretnénk. Ahogy a sírást az emberi lét központi részeként követeljük vissza, nemcsak magunkról gondoskodunk, és újra megtanuljuk, hogyan fejezzük ki sebezhető érzelmeinket, hanem prófétai módon a jövőt is újragondoljuk. Végső soron a sírás közelebb hozhat minket egymáshoz és ahhoz a világhoz, amelyre vágyunk és amelyet megérdemlünk.