Csak az izgalom kedvéért: Lil Hardin Armstrong, a jazz első hölgye

Olvasói vélemények

A James L. Dickerson által írt, Lillian „Lil” Hardin Armstrongról szóló könyv mélyreható betekintést nyújt Lillian életébe és a jazzhez való hozzájárulásába, különösen Louis Armstronggal való kapcsolatát emelve ki. Bár sok olvasó lenyűgözőnek és informatívnak találta a tartalmat, az általuk olvasott kiadást számos elgépelés jellemezte, ami rontotta az olvasás élményét.

⬤ Magával ragadó és informatív tartalom Lil Hardin Armstrongról, a jazz egy jelentős, ám mégis figyelmen kívül hagyott alakjáról.
⬤ Kiemeli a zeneszerzői és pedagógusi hozzájárulását és tehetségét.
⬤ Jól megírt és sokatmondó a 20. század eleji jazzéletről.
⬤ Gyors szállítás és jó csomagolás, amit a vásárlók nagyra értékelnek.

⬤ A kiadás tele van elgépelésekkel, ami zavart okoz az anyag megértésében.
⬤ Néhány olvasó megjegyezte, hogy a könyvből hiányzik a kutatás mélysége, mivel korábban közzétett információkat tartalmaz új meglátások nélkül.
⬤ Megjegyezték, hogy Lil és Louis kapcsolatainak és hűtlenségének ábrázolásában ellentmondások vannak, ami a hitelességet befolyásolja.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Just For a Thrill: Lil Hardin Armstrong, First Lady of Jazz

Könyv tartalma:

Louis Armstrong és Duke Ellington mellett Lillian "Lil" Hardin (1898-1971) vitathatatlanul a harmadik legmeghatározóbb alakja volt a populáris jazz megteremtésének, ám fontos hozzájárulása ma már jórészt ismeretlen a férfi jazzkritikusok múltbeli és jelenlegi ellenséges hozzáállása miatt.

A mai "MeToo" generációnak fel kellene karolnia Lil Armstrongot, mert ő volt az úttörő. Az amerikai zene egyetlen más műfaja sem volt ennyire barátságtalan a nőkkel szemben, mint a jazz, ezért tökéletes az időzítése e fontos könyv újranyomásának. A kiadók remélik, hogy a könyvből hamarosan mozgókép is készülhet.

A memphisi születésű, Mississippiben erős gyökerekkel rendelkező Lil a húszas évei elején már Chicago legkeresettebb jazz-zongoristája volt, először Freddie Keppard vízválasztó Creole Jazz Bandjével, majd King Oliver világhírű Creole Jazz Bandjével játszott. Zongoristaként, zeneszerzőként, hangszerelőként, hangszerelőként és zenekarvezetőként már akkor is elismert volt Chicagóban, amikor 1924-ben megismerkedett Louis Armstronggal (1898-1971), és hozzáment feleségül.

A Louisnak dalszerzőként, hangszerelőként és zongoristaként nyújtott zenei hozzájárulásán túl Lil elindította, irányította és támogatta szólókarrierjét. Fáradhatatlan erőfeszítései és zenei kézügyessége (ő volt az egyetlen Louis zenekarában, aki tudott kottát olvasni) tette lehetővé a ma már legendás Hot Fives és Hot

Sevens felvételeit. Később, miután Louis 1938-ban elvált tőle, saját sikeres szólókarriert épített fel. 1931-ben Harlemben ő állt az első kizárólag nőkből álló jazz-zenekar élére. Ez a megkülönböztetés teszi őt tökéletes példaképpé a mai "Me Too" generáció számára. Az évek során Ray Charles, Frank Sinatra, Willie Nelson, Billie Holiday, Peggy Lee és mások is felvették dalait.

James L. Dickerson zenei író és oknyomozó újságíró megörökíti Lil számos zenei teljesítményét, amelyek még figyelemre méltóbbak, ha figyelembe vesszük a patriarchális ellenállást, amellyel a nők minden szakmában - beleértve a jazzt is - szembesültek a huszadik századi Amerikában.