Csak segíts magadon! Tom Jones, a Squires és a sztársághoz vezető út

Olvasói vélemények

A könyv mélyreható és személyes beszámolót nyújt a szerző Tom Jones-szal és a zeneiparral kapcsolatos tapasztalatairól, ami egyedülálló betekintést nyújt, de a könyv fókuszát és hangvételét illetően vegyes kritikákat is kivált.

⬤ Gyönyörűen megírt, tele információkkal és magával ragadó anekdotákkal
⬤ megragadja a zeneipar érzelmeit és küzdelmeit
⬤ más szemszögből mutatja be Tom Jones-t
⬤ lebilincselő történetmesélés, amit nehéz letenni.

⬤ Inkább a szerző személyes élményeire koncentrál, mintsem Tom Jones életrajza lenne
⬤ számos gépelési és helyesírási hibát tartalmaz
⬤ egyes olvasók unalmasnak vagy önhittnek találták
⬤ kritika Tom Jones ábrázolásával és a zenekarral való bánásmódjával kapcsolatban.

(30 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Just Help Yourself: Tom Jones, the Squires and the Road to Stardom

Könyv tartalma:

A Just Help Yourself klasszikus története a hírnévhez vezető nehéz útnak, amelyet oly sok zenekar és művész járt be az 1960-as években.

Elmeséli a Rhydyfelin rockegyüttes, a The Senators (később a Squires) történetét, az alapító Vernon Hopkins felfedezését Tom Jonesról, és a nemzetközi sztárság felé vezető útjukat. Ez a zenekar története a dél-walesi koncertezős napoktól kezdve, amikor Tom és Vernon olyan közel álltak egymáshoz, mint a testvérek, egészen az 1969-ben bekövetkezett, elkerülhetetlenül fájdalmas szakításukig, amikor Vernont kirúgta a menedzser (és dél-walesi honfitárs) Gordon Mills: azóta Hopkins csak néhány alkalommal látta Tomot.

Ez egy kendőzetlen beszámoló az együtt töltött időszakról, amikor Dél-Walesben a Working Men's Clubokban koncerteztek, Notting Hillben éltek egy nem túl fényes életet, és Londonban várták az áttörést. Amikor a hírnév végül megérkezett, a sztárénekest egy gátlástalan menedzser elszakította a zenekartól. A Just Help Yourself új betekintést nyújt magába Tom Jonesba, valamint a hatvanas évek végének és a hetvenes évek elejének popzenei világába egy csikorgóan hiteles elbeszélésben.

Hopkins egyszerre élte át a popsztárlét magas fokát, az amerikai, ausztráliai és európai turnékat, és a jobbikos zenészlét mélypontjait. A zeneipar tényleg olyan torokszorító volt - és az is -, mint ahogyan arról beszámoltak.