Családi ügyek: Versek nagyszülőkhöz és unokákhoz és unokákról

Olvasói vélemények

Judie Rae versgyűjteménye a nagyszülők és unokák közötti kötelékre reflektál, nosztalgiát, humort és gyengédséget ötvözve. A versek felidézik a gyermekkori emlékeket, megörökítik a családi kapcsolatokat, és rávilágítanak a felnőtté válással és az öregedéssel járó örömre és fájdalomra.

A versek meghatóak, humorosak és éleslátóak, elrepítik az olvasót gyermekkorába, és erős érzelmeket váltanak ki. Sok kritikus megjegyezte a nagyszülői és unokai kapcsolatok erőteljes ábrázolását, valamint a megható képi világot és a részletekre való odafigyelést Rae írásában. A gyűjtemény egyszerre érzelmileg megható és nosztalgikus, így széles közönség számára is átélhető.

Bár a kritikák túlnyomórészt pozitívak, előfordulhat, hogy a családi kapcsolatokra való összpontosítás nem minden olvasóhoz szól, különösen azokhoz, akiknek nincs erős kapcsolatuk a nagyszülőkkel, vagy akiknek más élettapasztalataik vannak. Néhány olvasó talán kevésbé találja vonzónak a nosztalgikus hangvételt, ha inkább a kortárs témákat kedveli.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Family Matters: Poems for and about Grandparents and Grandchildren

Könyv tartalma:

Micsoda ajándék minden unokának Judie Rae e szívből jövő versgyűjteménye. A könyv a Judie saját, szolidan szerető nagymamájához fűződő emlékei és az egyenlet másik oldalán nagymamaként szerzett tapasztalatai közötti kapcsolatlánc krónikája. Kedvenc versem a bűnbánó "Lies We Tell Children", amelyben a nagymamától kapott "I'll always be here for you" (Mindig itt leszek neked) egy világfájdalmas ötéves gyerek sóval fogadja. Szeretem az erőteljes befejezés kihívását: Micsoda töredezett szépség, ez/gyermekem gyermeke, ez/szipirtyó, aki ugrál, / fél ugrást ugrik, / kezét/ a kezembe csúsztatja/ és merészel/ átkelni.

Gail Entrekin, a Canary Online irodalmi magazin szerkesztője, a Láthatatlanok átrendeződése című könyv szerzője.

Judie Rae e gyűjtemény versein keresztül közvetíti azt a különleges varázslatot, amely a nagymama és az unoka között létezhet, emlékeztetve minket arra, hogy a szeretet leckéit példamutatással tanuljuk meg, méghozzá az élet korai szakaszában. Verseiben kanadai gyermekkora meghitt tájainak emlékei szerepelnek, amelyeket nagymamája Ottawa folyó melletti házában töltött gyermekkorának meghitt tájain élhetett át. Visszatekintve Judie azon tűnődik, vajon tudta-e a nagymamája, mennyire szereti őt, és a gyengéd verseket olvasva az olvasó azt mormolja: "igen, tudta...". Évekkel később, immár maga is nagymamaként, Judie több verse is fergeteges részletességgel számol be unokái nyelvéről: Menj bilire holnap este... Egy másik a múltat és a jelent szövi össze: A nagymamám /megveregette a hátát, /hogy megnyugtassam /ezt a gyermekem gyermekét, /mint a nagymamám /megveregette engem, /ráncos keze, oly enyhe, /már az enyém /mikor az idő...

Ellen Dooling Reynard, a No Batteries Required és a Double Stream szerzője.

Az a kép, amely e gyönyörű és megható verseskötet olvasása után is visszatér hozzám, Judie Rae nagymamájának keze, amely "egy meztelen madarat - csőrével és ereivel együtt - vissza tudott emelni a törékeny fészekbe". A nagymamáról szóló versek méltán kezdik a Családi ügyeket, hiszen az asszony szeretete a gondjaira bízott kislány iránt megváltó kegyelem, ajándék. Mindegyik jól megmunkált vers, a Rae gyermekeiről és unokáiról szólóak is, nem szabályokba foglalt, hanem lenyűgöző képekben és érzékletes részletekben feltáruló szeretetleckéket rejtenek. A versek némelyikén hangosan nevettem, míg mások "könnyesre melegítették (a) szememet", hogy a szerző egy másik egyszerű és kedves képét idézzem fel.

Judy Bebelaar, az And Then They Were Gone: Teenagers of Peoples Temple from High School to Jonestown és a Walking Across the Pacific című könyvek szerzője.