Csapattársakká válás: Tanárok és családok mint műveltségi partnerek

Olvasói vélemények

A „Csapattársakká válás: Charlene Klassen Endrizzi: Tanárok és családok mint műveltségi partnerek” című könyve értékes betekintést és gyakorlati stratégiákat nyújt a hatékony család-iskola partnerségek kialakításához. Célja, hogy áthidalja a tanárok és a szülők közötti kommunikációs szakadékot, hangsúlyozva az együttműködés fontosságát a gyermekek oktatásának támogatásában. A szerző személyes tapasztalatokat oszt meg, műhelyötleteket kínál, és módszereket mutat be a kommunikáció beindításához, így a könyv hasznos forrás a pedagógusok számára.

Gyakorlati stratégiák a család-iskola partnerségek kialakításához, valós példákat és javaslatokat tartalmaz olyan tevékenységekre, mint a családi üzenőnaplók és az irodalmi összejövetelek, amelyek hasznosak mind a szolgálatban lévő, mind a szolgálatot megelőző tanárok számára, a szerző széles körű tapasztalatai és szakértelme alapján.

Egyes tanárok szoronghatnak e partnerségek kezdeményezése miatt, és előfordulhat, hogy nincs előzetes tudásuk vagy tapasztalatuk e stratégiák kezelésében, ami kihívást jelenthet a megvalósítás során.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Becoming Teammates: Teachers and Families as Literacy Partners

Könyv tartalma:

Háromfázisú tervet ismertet az általános iskolai tanárok számára a gyermekek családjaival való műveltségi partnerségek kialakítására.

Csapattársakká válás: A tanárok és a családok mint műveltségi partnerek merész új szemléletet nyújtanak arra vonatkozóan, hogyan dolgozhatnak együtt a tanárok és a családok, hogy olyan család-iskola kapcsolatokat építsenek ki, amelyek értékelik és tiszteletben tartják egymás műveltséggel kapcsolatos nézeteit. Charlene Klassen Endrizzi könyve, amelyben szülők, tanárok, végzős hallgatók és felkészítő tanárok is megszólalnak, azt vizsgálja, hogy a családok és a pedagógusok hogyan egyesíthetik erőforrásaikat, hogy a gyermekek olvasás- és műveltségfejlesztésében nélkülözhetetlen csapattársakká és partnerekké váljanak. Endrizzi felismeri, hogy a család-iskola partnerség összetett vállalkozás, és a megvalósítás három fázisára tesz javaslatokat. Az 1. fázisban a tanárok azzal kezdik, hogy a családtagok számára különféle kommunikációs meghívásokat tesznek közzé - felmérések, ünnepségek és ünnepségek révén -, ezáltal tudatosítva és megértetve az iskolában és otthon is zajló olvasástanulást. A 2. fázis azt vizsgálja, hogy a tanárok hogyan kezdeményezhetnek kétirányú beszélgetést a családokkal a műveltségről párbeszédnaplók, tantervi hírlevelek és műveltségi hátizsákok segítségével. Az utolsó szakaszban a tanárok partnerséget alakítanak ki a szülőkkel a családi műveltségi összejöveteleken, amelyek során elmagyarázzák és bemutatják az írástudásról alkotott meggyőződéseket és gyakorlatokat, felfedezik és értékelik a családok tudáskészletét, valamint elismerik és ápolják a kialakulóban lévő szülői szószólókat.

Endrizzi arra szólítja fel a tanárokat, hogy vállaljanak aktív szerepet a partnerségek kialakításában azáltal, hogy számtalan módját mérlegelik annak, hogyan építhetnek hidat a megértés között a diákjaik első tanulási partnereivel.